Fontosnak és szükségesnek tartjuk, hogy néhány gondolatot elmondjunk gyülekezetünk tagjainak is az elmúlt napokban kialakult helyzettel kapcsolatban. Akik követték az eseményeket, azok láthatták, hogy a református jelző egyenlőségjelet kapott a médiában, valamint a hozzászólásokban, kommentekben a pedofil jelzővel.

Ezt a leghatározottabban visszautasítjuk, és kimondjuk, hogy sem közünk nincsen semmi ilyen cselekedethez, sem támogatói, sem eltakarói nem voltunk ezeknek soha. Együttérzünk az áldozatokkal, akiknek életét ezek a tettek súlyosan megnyomorították. Semmilyen formában nem tudunk azonosulni azzal, hogy a kiszolgáltatottak, a szegények, a nyomorultak, az állami gondozásban lévők, árvák, elesettek bántalmazói, kihasználói ne nyerjék el megérdemelt büntetésüket. Református gyülekezetként eddig is arra törekedtünk, hogy diakóniai szolgálatunkon keresztül segítsük és támogassuk az ilyen helyzetben lévőket imádsággal, lelki segítségnyújtással, táborozási támogatással, élelmiszercsomagokkal, tanszerekkel, és még sok minden mással.

Az elmúlt napok támadásai minket is elértek, és sok jóérzésű református ember érzéseibe és hitébe ütött komoly sebet mindez, így érdemes végiggondolnunk a következőket.

Azt kérjük, hogy maradjunk kapcsolatban, maradjunk meg a gyülekezetben. Beszélgessünk. Osszuk meg az érzéseinket és gondolatainkat egymással. Ezek a beszélgetések ugyanis lehetővé teszik, hogy tisztán lássuk, mi református gyülekezeti tagok egymásnak a hitben testvérei vagyunk. Maradjunk meg ebben a testvéri közösségben!

Az most a legfontosabb, hogy ebben a testvéri közösségben megőrizzük józanságunkat, türelmünket, és szeretetünket. Nem szabad hagyni, hogy az a szennyáradat, ami körülvesz minket, bemocskolja azt az érzésünket, szeretetünket, ami református egyházunkhoz, azon belül a tatai református gyülekezethez fűz bennünket.

Az egyház történetét látva tudatosítsuk, hogy sokféle rendszer jött, és ment, sokféle vezető állt az egyház élén, de mindegyikük csak emberi léptékeknek megfelelő időtartamban állt ott vezetőként. Jézus Krisztus az egyetlen, aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid.13.8), az Ő örök evangéliuma nem jön és nem megy, hanem biztos alapot ad nekünk, a hitünknek, a szolgálatunknak.

Minden változás közben érdemes tehát tudatosítanunk, hogy mi az örökkévaló alapra építünk. Jézus Krisztus evangéliumát hirdetjük. Soha nem is lehetett volna az egyháznak más alapja, mert „más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, aki Jézus Krisztus”. (1Kor.3.11) Az a szervezet, amelyik nem erre épít, az nevében ugyan lehet egyház, de valójában nem az. Mi, tatai reformátusok tegyünk meg mindent, hogy Jézus Krisztus megingathatatlan alapján állva szolgáljunk a gyülekezetünkben, és városunkban!

Jézus Krisztus sziklaalapján állva, belé vetett hittel, az Ő tanítványaiként és az Ő barátaiként fogalmazzuk meg, hogy a jelenlegi helyzet, ami egyházunkban, az egyházunk körül kialakult, egyáltalán nem krisztusi. A Sátán szeretné tönkretenni azt, amit sok-sok gyülekezeti szolgáló, presbiter és lelkipásztor felépített Isten Lelkének erejével. Ne engedjük a Sátán erejét tombolni magunk között! Ne legyünk indulatosak, ne legyünk meggondolatlanok, hanem őrizzük meg „a Lélek egységét a békesség kötelékével”. (Ef.4.3)

Ezt az egységet pedig csak úgy tudjuk megtartani, hogyha Isten előtt alázattal és bűnbánattal állunk meg. Hisszük, hogy ez a helyzet csak bűnvallással gyógyítható. Ravasz László, a 20. század első felének dunamelléki püspöke azt mondta, hogy ne a másik bűnét, és ne egymás bűnét valljuk meg, hanem a saját bűneinket nevezzük meg Isten előtt. Ez pedig azt jelenti, hogy először a Magyarországi Református Egyház bűneire kell kérnünk Isten megtisztító kegyelmét. Ugyanakkor mondjuk ki azt is a mi Urunk előtt, hogy a magunk őrhelyén mi is megbotlottunk, hogy nekünk a tatai református gyülekezetben is vannak tévedéseink, hibáink, bűneink.

Azt sem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy saját felelősségünket semmilyen egyházi vezető hibája, vagy tévedése nem veszi el. Tatán Jézus Krisztus ügyét a református gyülekezetben nem a püspökök, esperesek, egyházkerületi és egyházmegyei főgondnokok, hanem mi képviseljük. Tegyük ezt úgy, hogy akik velünk találkoznak, ők Krisztussal találkozzanak bennünk. Legyen ez a fő célunk: Krisztust vigyük másokhoz minden erőnkkel, minden igyekezetünkkel!

Szeretettel kérjük, hogy imádkozzunk református egyházunkért, vezetőinkért, gyülekezetünkért, hogy a mi Istenünk emeljen fel bennünket Jézus Krisztusban!

Most tegyük is ezt meg, és imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk! Megtört szívvel, fájdalommal, alázattal állunk meg előtted! Látod, hogy mennyi támadás érte a mi magyar református egyházunkat, hogy mennyi bántást, mennyi sértést, mennyi aljas indulatot kellett elszenvednünk az elmúlt napokban!

Most ezeket látva bűnbánattal állunk meg előtted! Kérünk Téged, hogy bocsásd meg a mi bűneinket! Bocsásd meg nekünk azt, hogy sokszor bíztuk az életünket, egyházunkat világi vezetőkre, a pénz hatalmára, nem pedig a Te áldó kezedre! Bocsásd meg nekünk, hogy nem voltunk hűségesek és kitartóak a te szolgálatodban, hanem sokszor belefáradtunk gyülekezetünk és egyházunk építésébe. Hisszük, Urunk, hogy Jézus Krisztusban Te már elkészítetted bűneink bocsánatát, és meg is adod azt nekünk, amikor Őérte kérjük.

Imádkozunk, Istenünk, mindazokért, akik bántásokat, fájdalmat, megaláztatást szenvedtek el! Állj melléjük, és erősítsd meg őket!

Eléd hozzuk, Urunk, a mi egyházunkat! Adj bölcsességet a mi vezetőinknek, hogy Krisztust követve tudják döntéseiket meghozni! Adj szeretetet minden gyülekezeti tagnak, minden presbiternek és lelkipásztornak, minden egyházi vezetőnek, hogy megélhessük a testvéri közösséget!

Kérünk, Istenünk, hogy maradj velünk a Te Örökkévaló Igéddel, a mi Urunk Jézus Krisztussal, hogy Őbenne lehessen nekünk valódi életünk!

Az Ő nevéért kérünk, hallgass meg minket! Ámen!