Nyár van, forró nyár és vakáció. Mindenki, aki csak teheti pihen, kikapcsolódik. Hogyan is merjek segítséget kérni? - gondolkodtam magamban. Aztán mégis elindultam eltervezett utamra a Kocsi u. 15 felé. Szorongó szívvel léptem be a lelkészi hivatalba.  Szabó Előd  nagytiszteletű úr volt ügyeletes. Mosolyogva fogadott, hellyel kínált és megkérdezte, miben segíthet. Kérdésére kérdéssel válaszoltam: - Tessék mondani, lehet most segítséget kérni az ifisektől? Természetesen. - mondta szeretettel lelkipásztorunk. Azonnal kezembe adta Farkas Balázs tiszteletes úr telefonszámát, hogy őt hívjam, mert most még itthon van és ő vezeti az ifjúságot. Elmúlt a szorongásom. Telefonhívásomra Farkas tiszteletes úr is készségesen válaszolt megkérdezve, mikor esedékes a segítség? Azonnal intézkedett. Kedvesen vissza is hívott, hogy azon a napon jön hozzám három tanítványa segíteni.  Alig csuktam be a kaput a teherautó után, máris csengettek és három drága gyermek állt a kapuban: dolgozni jöttek.  Azonnal munkához láttak, nem riadtak vissza 35q fa berakásától. Kitartó  szorgalommal, pihenés nélkül rakták a nagy darab fákat.  Nem utasították egymást, minden mozdulatuk összhangban volt. Már erősen alkonyodott. Aggódva néztem, hogy már biztosan elfáradtak, meg éhesek, szomjasak is lehetnek. Megterítettem az asztalt és szeretettel hívtam őket egyenek, igyanak. De ők addig, amíg a munkát be nem fejezték és tökéletes tisztaságot, rendet nem hagytak maguk után, nem ültek asztalhoz.

Csendes, szolid magatartással foglaltak helyet és ami aztán igazán  meglepő volt, hogy először egymás tányérját rakták tele, csak azután láttak az evéshez. Boldog voltam, mert ilyet még nem láttam. Magamban imádkoztam és kérem rájuk Isten áldását. Még fiatalok, de már nagyszerűek. Örüljetek kedves szülők, kedves tatai gyülekezet, hogy van ilyen iskolánk ahol lelkészek, tanárok összefogva ilyen ifjúságot nevelnek. Kívánom, hogy további munkájukon is legyen Isten áldása.

SOLI DEO GLORIA

 Egy hálás öreg gyülekezeti tag