Emberlétünkhöz hozzátartozik az elmúlás, mégis az életünktől teljesen idegennek érezzük. Szomorúsággal, kérdésekkel, félelemmel gondolunk a halálra. Amikor pedig elveszítjük azt, aki közel áll hozzánk, akit szeretünk, akkor ezek az érzések sokkal erősebben törnek elő belőlünk.

Keresztyén hitünk ezekre az érzésekre válaszolva tanítja, hogy Jézus feltámadása a halál feletti győzelmet hozta el. Ahogyan Jézus mondta is „én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha”.

Református temetéseinken a ravatal mellett a feltámadásról szóló üzenet és az örök élet ígérete hangzik el. Abban a hitben álljuk körül a ravatalt, hogy Isten ereje vigasztalást, békességet ad a gyászolóknak. A Szentírás ígérete szerint hirdetjük az örök életet: „mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Szükséges az is, hogy a temetés felé haladó úton lelki segítséget kapjanak a család tagjai a lelkipásztortól. A temetés időpontját a temetkezési vállalat a Lelkészi Hivatallal, a személyes beszélgetés időpontját pedig a család a lelkipásztorral egyezteti.