Gyülekezetünk közel 10 évvel ezelőtt kezdte el támogatni a Kárpátalján található Nagyberegi Református Líceumot. Kezdetben pénzadományok formájában, a háború kitörése után élelmiszerekkel is segítjük a bent lakó 150
diák életét. A 2020-as évek előtt egy vagy több gyülekezeti tagunk tudta kivinni az összegyűjtött adományokat, azóta viszont meghiúsult a személyes találkozás.
2025 tavaszán is gyűjtést hirdettünk meg a gyülekezetben kárpátaljai testvéreink megsegítésére. Hálát adunk Istennek, hogy sokak szívét indította adakozásra: 1.900.000 Ft pénzadomány és 1700 kg élelmiszeradomány (tészta és nápolyi).
Sokat beszélgettünk arról, hogyan tudnánk a diakóniai szolgálatunkat még személyesebbé tenni, ez alól a nagyberegi gyűjtés sem kivétel. Több megbeszélés és közös imádság után arra jutottunk, hogy egy kisebb küldöttséggel személyesen adjuk át az adományokat a Nagyberegi Református Líceum és gyülekezet részére. A gyülekezet presbitere, Erdei Gyula és felesége, Erdei-Beck Anikó diakóniai szolgáló, valamint Farkas Balázs lelkipásztor voltak a küldöttség tagjai. Június 28. délután indultunk el a gimnázium kisbuszával az ukrán-magyar határig. A határ előtt Gelénesen, a Magyar Református Szeretetszolgálat raktárában pakoltuk le az élelmiszereket, mivel így biztonságosan tud eljutni a líceumig a rakomány, mintha mi próbáltuk volna meg átvinni a határon. Ezután gyalog mentünk át a határon, ahol semmilyen problémával nem szembesültünk az átkelés kapcsán. A túloldalon már várt bennünket Tóth László esperes úr, a gyülekezet és a líceum vezetője.
A háború hatását csak a plakátokon és az itt-ott feltűnő katonai járműveken lehetett észlelni, minden más tekintetében semmi különlegeset nem tapasztaltunk. Szállásunk a líceum kollégiumában volt, ahol nyáron sem áll meg az élet, egymást érik a táborok, hogy több száz fiatal találkozzon az evangélium üzenetével. A líceum működése továbbra is zavartalan, bár ehhez az ukrán állam semmivel nem járul hozzá, magyarországi adományokból tartják fenn magukat, fizetik a pedagógusokat, nevelik és tanítják a rájuk bízott diákokat, akik szép eredményekkel hálálják meg ezeket az áldozatokat. A körülmények kifogástalanok, egy igazi tündérkert a nagyberegi iskola a környező települések gyermekeinek. Vasárnap a gyülekezet közösségében
együtt adhattunk hálát Istennek hatalmáért és szeretetéért. Együtt imádkozhattunk gyülekezeteink megújulásáért és egyházunk megtartatásáért. A liturgiában Gyuszi és Anikó is részt vett, igeolvasás és imádság szolgálatát végezve, valamint Balázs hirdette Isten Igéjét. Ebéd után, de még a hazaindulás előtt, ellátogattunk a gyülekezet „másik” közösségéhez, az ún. cigány gyülekezetbe. Nagybereg határában több száz cigány család él borzalmas körülmények között, őket a gyülekezet azzal segíti, hogy a gyermekek számára napközit tart fenn, valamint vasárnaponként istentiszteletre hívják a közösségi házukba. Különleges volt együtt énekelni és imádkozni ezen az alkalmon. Hazaindulásunk során megtapasztaltuk, amit minden diakóniai szolgálat során: többet kaptunk, mint amennyit adni tudtunk, és a legnagyobb ajándék nem a pénzben és adományokban volt, hanem a személyes találkozásban, egymásra mosolygásban, közös imádságban.
Isten áldja meg a nagyberegi Testvérek életét!
