Ez évi gyülekezeti táborunk helyszíne Visegrád, Mogyoró-hegy volt. Jó választásnak bizonyult, gyereknek, fiatalnak, felnőttnek, idősnek egyaránt megfelelő. Lakóhelyünk faházakban, festői kilátással. Semmi nem hasonlított a mindennapokhoz, nem kellett rohanni, dolgozni, főzni. Nyugalom volt. Jutott idő mindenre, családra, gyerekekre, egymásra, spontán beszélgetésekre, egymás megismerésére, játékra, éneklésre. Mindez ritkaság manapság.
Tekintettel arra, hogy minden generáció jelen volt, külön program volt a gyerekeknek és a felnőtteknek. Hogy kié volt érdekesebb, nehéz eldönteni. Volt olyan felnőtt, aki szívesen lement volna a gyerekekkel a patakhoz siklót, békát tanulmányozni, de volt olyan gyerek is, aki inkább a felnőtt előadásokat hallgatta volna (különösen, mert ott voltak a szülei).
Egy tipikus nap így nézett ki:
A gyülekezeti tábor vezérigéje: „Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében." (2 Péter 3, 18)
Az előadók – dr. Márkus Mihály és dr. Szabó Előd – ezt a vezérigét járták körül. Az előadások és a csoportos beszélgetések is nagyon értékesek voltak.
Már az előadások címei is sokat mondóak voltak:
Nekem személy szerint a Tatai Gyülekezet virága és a Növekedés – hitbéli és gyülekezeti szolgálati – folyamata témák tetszettek a legjobban...
A három napos tábort vasárnap Istentisztelet és Úrvacsora zárta le.
Az egyik résztvevő így fogalmazta meg summásan élményeit: „valami elkezdődött...". Másvalaki ezt tovább fűzte, „...de hogyan tovább?"
Reméljük, Isten megadja nekünk is a növekedést a gyülekezetben és a hitben.
{jb_iconic_arrow}A tábor fotói itt tekinthetők meg.{/jb_iconic_arrow}