I have a dream! - mondta M. Luther King. Nekem is volt egy álmom két éve, amikor ideköltöztünk Tatára. Ma teljesült! Fantasztikus családi napon vagyunk túl, amiben olyan sok segítő kéz vett részt, amit én álmaimban sem gondoltam volna. Egy szívvel, egy lélekkel állt oda gyülekezetünk egy közös célért, hogy megmutassuk: Jó az Úr! Ez volt a mai napunk vezér igéje és valóban megtapasztaltuk a közös munkában, a vendégek számában, még a nem túl kegyes időjárásban is. Több mint 300 ember jött el, volt együtt  és érezte jól magát. Ez a háttérmunka nélkül nem így lett volna. Tele van a szívem, lelkem élményekkel! Őszintén mondom: Soli Deo Gloria!!!

2014. július 22-én vette kezdetét a már régóta várt ifjúsági tábor. Hosszú oda út után foglaltuk el szálláshelyünket, mely a Magyar-tenger partján található balatonarácsi református templom gyülekezeti termében volt. Az ott töltött három nap alatt az időjárás igaz nem fogadott minket a kegyeibe, de ez egyáltalán nem akadályozott meg abban, hogy jól érezzük magunkat.

Rövid ismerkedés után rögtön próbára tettük a kreativitásunkat, kiderítettük mi mindenre használható egy WC pumpa eredeti rendeltetésén kívül. A lámpaburától kezdve a virágcserépig minden lehetőség felmerült, de véleményem szerint mégis az unikornis szarv volt a legkreatívabb megoldása a feladatnak.

2014. július 10 – 13. között egy nagyszerű hétvégét tölthettünk el lelkes gyülekezeti tagokkal közösségben a Balaton partján, Balatonberényben.

A táborban egészen fiatalok (néhány hónaposak is), és egészen fiatalosak (kicsit idősebbek, de semmi esetre sem öregek) vettek részt. A tábor mottója volt: „És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére...” (Ef. 4:11-12). Ennek kapcsán adódott a kérdés: Te mit tehetsz a gyülekezetért?

Idei hittantáborunk Mózes életével foglalkozott. Délelőttönként először az egész csapat közös éneklésre, hitéleti foglalkozásra gyűlt össze. Mózes életének egy-egy részletével ismerkedtek meg a gyerekek, amelyekhez egy-egy újszövetségi igét kapcsoltunk és ezeken keresztül bátorítottuk őket hitük megélésére, felvállalására a mindennapokban.

Az első nap, miközben a zsidók egyiptomi nehézségeit mutattuk meg a gyerekeknek, beszélgettünk arról, hogy sokféle nehéz helyzetbe kerülhetünk mi is. A gyerekek életéből vett példákkal tanultuk meg, hogy „mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe.” ( 2. Kor. 4,8)

Minden napra készültünk különböző kézműves technikákkal és játékokkal, amik valamilyen módon kapcsolódtak a bibliai történetekhez, illetve az akkori egyiptomi kultúrához.

 Az első nap is a kezdeti eső ellenére már a szabadban játszottunk ismerkedő játékokat, majd a tavalyi nagy sikerre való tekintettel újra csapatokat alakítottunk. Négy fáraóra és népére oszlottak szét a gyerekek. Az első közös feladat egy piramis egy-egy oldalának kidíszítése volt egyiptomi hieroglif írásjelekkel, illetve számokkal tetszés szerint.