Kit nevezünk komoly hívőnek? Egyáltalán honnan ered a hit? Kicsoda a Szentlélek? Mi a pünkösdi ünnep jelentősége? Sok-sok kérdés, ami a legkevésbé megfogható isteni személlyel a Szentlélekkel kapcsolatos. Ezekről a kérdésekről, és a közelgő pünkösdről beszélgettünk karantén-záró podcast beszélgetésünkben. A beszélgetés meghallgatható itt.

Újra hétfő, új áhitat. Ide kattintva tekintheti meg.

Sok olyan film van, aminek üzenetei fontosak lehetnek nekünk. Istenről szól, vagy Istenre utal, vagy a mondanivalója keresztyén. Biztosan mindenkinek más és más film jut eszébe. Mi is összeállítottunk egy hármas listát. A beszélgetés meghallgatható itt.

Az eheti imatémákhoz javasolt zene meghallgatható itt.

„Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Azok pedig leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak és áldották Istent. „ Lk 24, 50-53.

Húsvét után 40 napig Jézus többször megjelent a tanítványoknak. Küldetését bevégezte, de még volt egy lezáratlan szál. Elbúcsúzni a tanítványoktól, betölteni az ígéretét. Máté evangéliumában a keresztelésre és tanításra való felhívással zárul a leírás és nem olvasunk mennybemenetelről semmit. Márk egy mondatban beszámol erről, és tényként szögezi le, hogy Jézus Isten jobbjára ült. János nem beszél róla, Lukács pedig két helyen is. Először az evangéliumban, majd az Apostolok Cselekedeteiben, ahol még azt is elmondja, hogy angyalok jelentek meg, akik azt mondták, hogy úgy fog Jézus visszajönni, mint ahogyan látták elmenni. Kár, hogy azt nem mondták el, hogy az az „úgy” az hogyan lesz….

Felhő takarta el – eltávolodott tőlük. Igen egyfajta fizikai eltávolodás jelzi ezt a pillanatot. Mint ahogyan a búcsúzás is ezt jelenti. Távolabb került Jézus a tanítványoktól. Hiszen ő a mennyben készít helyet számunkra, míg a tanítványokra azt a feladatot bízta, hogy itt a földön legyenek a helyükön. Mit jelent számunkra ez a két tény?

Kedves Testvéreim!

Kissé szentimentálisan mondhatnám azt is, hogy most a búcsúlevél következik. Amikor megkezdődött a karantén időszaka, és kiderült, hogy személyesen nem találkozhatunk, akkor elhatároztam, hogy minden héten szerdán egy-egy levéllel jelentkezem, hogy ilyen formában megszólíthassam a gyülekezet tagjait. Tekintve, hogy a karantén vége látható, és tudjuk, hogy most vasárnap már találkozhatunk személyesen is a templomban istentisztelet alkalmával, így karanténzáró levelemben leírom azokat az érzéseket, gondolatokat, reményeket, amelyek bennem vannak, és amelyek mindnyájunkban lehetnek.