Istennek hála, gyülekezetünk családjainak ismét lehetősége nyílt arra – az idei esztendő sok megpróbáltatása ellenére –, hogy Mátraházán tölthessen négy tartalmas napot július 22-25. között.

Egyszerre volt ez a négy nap ismerős, de egyben újszerű és rendhagyó is. Ismerős volt a helyszín, az üdülő elmélyülésre hívogató légköre, a vezetők és a gyülekezeti tagok közvetlensége és vidámsága. A játékos vetélkedő délután nagy nevetései, az előadások gazdag tartalma és az azt követő kiscsoportos beszélgetések személyes hangvétele, a reggeli imaközösség, az imaséta léleképítő munkája, a közös kirándulások fesztelen hangulata, a házasrandi egymásra hangolódást segítő légköre, a késő estébe nyúló tartalmas beszélgetések sora, a lelkigondozói lehetőség és az esti áhítatok, valamint a színes és mozgalmas gyermek foglalkozások már a tábori hagyományok körébe tartoznak.

Mégis üdítően újszerű is volt ez az idei tábor. A megérkezés délutánján a játékos vetélkedő alkalmával szinte egy – jó értelemben vett – tévés kvízműsor színterén érezhettük magunkat. Sok humorral fűszerezett, de rengeteg tanulságos információt is tartalmazó kérdéssorozat megválaszolásával versenghettek a csapatok a győzelemért, melyben mindenki nyertessé vált, aki részt vett a programon.

A tábor fő témája a Jelenések könyve volt, melyet szokatlan, azonban közérthető és megvilágító erejű előadásokkal három szakaszra bontott Dr. Szabó Előd nagytiszteletű úr. A korabeli gyülekezetek számára megfogalmazott panaszok, dicséretek és ígéretek által mai korunk számára is érthetővé vált, hogy mit kívánt akkor és mit vár tőlünk a jelenben és a jövőben Jézus. A kiscsoportos foglalkozásokon ezekben a kérdésekben mélyültünk el beszélgetések és játékok által, ezek segítségével tudtuk Jézus Krisztus útmutatásait a gyülekezetünkre és saját személyes életünkre vonatkoztatni.

Hagyományosan minden gyülekezeti táborra jellemző, hogy a legkisebbektől a legidősebbekig minden korcsoport képviselteti magát, azonban idén különösen sok fiatal vett részt a táborban, így először nyílt lehetőség arra, hogy számukra külön ifi csoport alakuljon és az előadásokat követően ők saját korosztályi közösségükben folytathassák a kiscsoportos beszélgetést.

Esténként a tatai gyülekezet jövőbeli növekedési, gyarapodási lehetőségének útjait, módjait kutattuk annak reményében, hogy minél többekhez juttathassuk el a Szentírásban megfogalmazott örömhírt.

Az imaséta idén rendhagyó módon nem az üdülő nagytermében, hanem az erdő fái között sétálva valósult meg, így lehetőségünk volt nyolc zsoltárhely segítségével zavartalanul fohászkodni és elmélkedni a négy nap bármely órájában.

Két kiránduláson vehettünk részt: lehetőségünk volt a felújított siroki vár megtekintésére, majd a következő napon a kékestetői csúcsról gyalogtúráztunk a szállásig. Mindkét alkalom tartalmas beszélgetésekre is lehetőséget biztosított.

A záró este örömteli énekszóval, szinte kiapadhatatlan dicsőítéssel zárult.

A mindig különleges hangulatú záró istentisztelet után a morzsaszedegetés ismét felelevenítette az eltelt négy nap emlékezetes és meghitt pillanatait, illetve a folyamatos megújulásra, a jövőbeli új lehetőségek megfontolására, valamint ebben saját személyes vállalásaink szükségességére is ráirányította figyelmünket.

Azt hiszem, minden gyülekezeti tag nevében mondhatom, hogy köszönettel tartozunk a szervezők rengeteg munkájáért és a helyszín biztosításáért. Istennek hála, hogy létrejöhetett ez a hitmélyítő és lelki feltöltődést nyújtó négynapos program.

Készítette: Sütő Teodóra