Kedves Testvéreim!

Ádventhez közeledve, ádvent első vasárnapjára készülve sokféle kérdés van bennünk. Azt tudjuk, hogy elindul az ünnepre való készülődés időszaka. De hogyan? Mire számíthatunk az ádventben? Mi az, ami megmarad a megszokásainkból, és mi az, amit el kell engednünk? Egyáltalán lehet ugyanúgy ádventet megélni, mint korábban?

Sokan biztosra veszik, hogy karácsonykor nem lesz semmi. Minden bezárva lesz, senki nem mehet sehova. Mások reménykednek. Azt mondják, hogy csak december közepéig szóltak a megszorítások, utána még bármi lehet. Én pedig halványan reménykedem. Nem lehet, hogy minden bezárva történjen. Nem lehet, hogy ne találkozzunk. Nem lehet, hogy az úrvacsora ismét csak virtuálisan legyen.

Ezek között a gondolatok között aztán az a felismerés vezetett tovább, hogy komolyan veszem, mit is jelent az ádvent. Annak a latin kifejezésnek a rövidülése, hogy „adventus Domini”, vagyis az Úr eljövetele. Ha az ádvent időszaka Jézus Krisztus eljövetelére emlékeztet, akkor ez az időszak pontosan ugyanolyan lehet, mint a többi. Ha mégis változás van, akkor elképzelhető, hogy a szokásaink, évtizedes berögződéseink nincsenek a helyükön. Akkor lehet, hogy nem is volt jó a fókusz, amikor az ádventi időszakot megéltük.

Ünnepre készülünk. De milyen ünnepre? Arra, hogy Krisztus eljön hozzánk. Ez pedig független vírustól, független minden külső körülménytől, független a házunk díszítésétől, az istentiszteleteink formájától, sőt, független tőlünk, mindannyiunktól. Krisztus eljövetele egyedül Krisztustól függ. Mi pedig hisszük, hogy az Ő eljövetele biztos. Olyan biztos, mint semmi más ezen a földön.

Sok–sok évvel ezelőtt hallottam egyszer egy lelkésztől, a tatai gyülekezeti otthonban egy ádventi igehirdetésben a következő gondolatokat. Mi azt mondjuk, hogy biztos, mint a halál. Ha azonban komolyan vesszük Krisztus ígéretét, akkor a legbiztosabb az, hogy Ő visszajön. Amikor pedig ez megtörténik, akkor mindenki elváltozik, de nem mindenki hal meg. A legbiztosabb Krisztus visszajövetele.

Én hiszem, hogy ugyanilyen biztos Krisztus érkezése is. Ahogyan megérkezik az életünkhöz, ahogyan megérinti a lelkünket, ahogyan gyógyítja a szívünket. Azt a szívünket, amelyik megsebzett. Azt a szívünket, amelyikben félelem és nem csak fizikai, de lelki távolságtartás is van. Azt a szívünket, amelyik hiányolja a személyes találkozásokat, amelyik hiányolja a gyülekezeti együttlétet, amelyik hiányolja a családok összetartását. Jézus az egyedüli, aki gyógyít. Ő pedig biztosan elérkezik hozzánk.

Ádvent erről az elérkezésről szól. Sőt, továbbmegyek, erről a találkozásról szól. Amikor a lelkünk, az életünk, a szívünk találkozik Krisztussal. Itt pedig semmilyen távolságtartás nincsen. Olyan közeli a találkozás, mint ahogyan átélte azt a tékozló fiú az édesapjával kapcsolatban. Érkezik haza a messze földről, hogy elmondja, vétkezett az ég ellen, és vétkezett az édesapja ellen. Amikor pedig közeledett az apai házhoz, akkor az édesapa meglátta, elé futott, és megölelte. Ádventben Krisztus meglát minket, elénk fut, és megölel. Nem csak a korábbi ádventi időszakokban történt és történhetett meg, hanem most, a vírussal terhelt ádventben is. Ugyanazt élhetjük meg, mint amit Ady Endre átélt és megfogalmazott: „Mikor elhagytak, | Mikor a lelkem roskadozva vittem, | Csöndesen és váratlanul | Átölelt az Isten. || Nem harsonával, | Hanem jött néma, igaz öleléssel…” (Ady Endre: Az Úr érkezése)

Mi akkor az ádventi időszakunk kiinduló pontja? Az, amit Jakab apostol írt: „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok”. Hogyha megindul az életünk, a lelkünk, minden érzésünk és gondolatunk Isten felé, akkor Ő is közeledni fog hozzánk. Ehhez azonban minden más érzést, gondolatot el kell engednünk. Minden olyan érzést és gondolatot, ami eltávolít Istentől. Az aggodalmainkat, a félelmeinket, a jövőt csak negatívan látó gondolatainkat. Ne engedjük, hogy a fizikai távolságtartás a lelkünkre is hatással legyen!

A személyes találkozást tiltó rendelkezések miatt a következő alkalmakat és lehetőségeket szeretnénk felajánlani gyülekezetünk tagjai számára. Minden hétköznapon (hétfőtől péntekig) rövid gondolatokat teszünk közzé Egyházközségünk Facebook oldalán a napi ige kapcsán. Terveink szerint minden vasárnap 10 órától online követhető módon istentiszteletet tartunk. Az előző hasonló időszak gyakorlatát megtartva „Kezeket fel” címmel minden héten egy-egy podcast beszélgetést teszünk közzé honlapunkon. Kiscsoportos gyülekezeti alkalmainkat online formában megtartjuk. A lelkészi hivatal pedig a megszokott időpontokban elérhető lesz, a járványügyi szabályok betartásával, kézfertőtlenítést követően maszk használatával, távolságtartással.

Nagyon köszönjük, hogy megfogalmazott kérésünknek többen eleget tettek, és bankszámlánkon keresztül eljuttatták adományukat Egyházközségünkhöz. Minden ilyen adomány erősíti összetartozásunkat, közösségünket. Ezt a kérésünket továbbra is fenntartjuk. Azt kérjük, hogy aki megteheti, utalás formájában, vagy banki készpénzbefizetéssel, esetleg készpénzes postai utalvánnyal, a közlemény rovatba „perselypénz” – „egyházfenntartói járulék” – „ünnepi adomány” – „Isten dicsőségére adomány” – „Diakóniai Alap” szöveggel legyen szíves adományát eljuttatni hozzánk. Erre két számlaszámon keresztül is lehetőség van. 11600006-00000000-04348612 (Erste Bank), 11740047-20132675 (OTP). Köszönjük, hogyha ilyen formában is gondolnak gyülekezetünk életére.

Minden változás közben se felejtsük el a templomunk falán „kőbe vésve” szereplő igét: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. (Zsid. 13.8)

Áldás, békesség!

Szabó Előd lelkipásztor