Ki vagyok én? Megállni a hitben

Napközis tábor Dániel könyve alapján

            A korábbi évek növekvő érdeklődésére való tekintettel, az alsós korosztály táboroztatását kétszer 5 napra bontottuk. Az első héten június 24-29-ig az 1-2. osztályosokat fogadtuk, a második héten pedig július 1-5. között a 3-4. osztályos gyerekeket.

            A gyerekeket reggelivel vártuk, majd minden nap a templomba mentünk az aznapi bibliai történet megismerésére, éneklésre, dicsőítésre. Ezt egy rövid szünet követte, majd két csoportban kézműves feladatokkal, játékokkal és beszélgetéssel töltöttük az időt.

            Az első és második osztályosokkal a csütörtöki napon buszos kirándulásra mentünk Felcsútra, ahol megtekintettük a Puskás Akadémiát, és fociztunk is az egyik kisebb pályán. Majd a kisvasúttal folytatva utunkat a tabajdi mezítlábas játszótérre mentünk.

            A harmadik és negyedik osztályosokkal a csütörtöki napon a győri állatkertbe mentünk, ahol a történeteinkben szereplő oroszlánok mellett a többi állatot is megnéztük és állatbemutatón is részt vehettünk.

            Mindkét héten az utolsó nap délután pedig családi délutánnal zártuk a hetet, amikor a szülőknek a templomban számoltunk be a hét eseményeiről és fényképes élménybeszámolóval vártuk őket. A nagyobbakkal még egy táncot is tanultunk Hullámné Csapó Éva segítségével, amelyet a szülők nagy örömére elő is adtunk.

            Voltak felnőtt segítőink és diákok is, akik már a felkészülésbe sok időt és energiát fektettek. Az első tábor héten Kocs Panna gimnáziumunk egyik diákja is részt vett segítőként, a beszámoló végére az ő táborról írt gondolatai következnek:

„A lehetőség, hogy idén nyáron segítőként vehettem részt a hittantáborban, teljesen új élmény volt számomra. Nagyon jól éreztem magam, és nem is tudok egyetlen dolgot mondani ami a legjobban tetszett. A táborozók számára megunhatatlan volt a bújócska, de nagyon élvezték velem együtt a kirándulást is. A gyerekek őszinte szeretete feltöltődést adott nekünk segítőknek is. Szívmelengető érzés, amikor előre lestoppolják, hogy most ki mellett ülj ebédnél vagy amikor többen is melléd szeretnének ülni a buszon, de te inkább nemet mondasz, mert nem tudnál választani. És ott az érzés, amikor nyolcan akarják megfogni a kezed, miközben neked csak kettő van, és akkor te azt kívánod, hogy bárcsak annyi kezed lenne, hogy az összes gyerekét megfoghasd.

Szerintem csodálatos dolog, hogy a gyerekek már ekkora korban többet megtudhatnak arról, hogy mi is az a hit, és hogy közelebb kerülhetnek Istenhez.

Mindig mosolyogva fogok visszagondolni, mert felejthetetlen emlékeket kaptam ettől a tábortól, és szerintem mind hálásak lehetünk, hogy ilyen élményekben volt részünk, és ilyen jó kis közösség jöhetett létre. Egy közmondás azt mondja "Egy gyermek élete olyan mint egy papírlap, melyen minden arra járó nyomot hagy" Remélem, hogy ha nem is én, de a tábor nyomott tudott hagyni a gyerekek életében.”

S mindenért hála a Mindenható Istennek. SOLI DEO GLORIA

Nagy Krisztina