Igazi forró nyár van, bár Szekszárd nem éppen tengerparton fekszik és még homok is volt a frissen épült ifjúsági ház udvarán, sütkérezés helyett életemben először fogtam csákányt. Ennek következtében most büszkén nézek férfias bőkeményedéseimre. Nem emlékszem, mikor esett olyan jól a hideg víz, mint a focipálya építése közben és a talicska is könnyebben gurul, ha néhány népdal vagy székelyvicc kíséri kolozsvári barátainktól.

Emlékszik valaki a nagybajuszú úrra a Túró Rudi reklámból? Most már tudjuk, hogy ő Cecil bácsi, Szekszárd két lábon járó tudakozója. Nincs, amit ő ne tudna a városról. A hét meglepetése egy túra volt. De nem volt se hegy, sem tó…csak emberek és rácsok. Ismeretlen, mély történetek. A filmek börtönei elevenedtek meg. Magyarul a város főterén, ahol a járókelő nem is gondolná, hogy az épület falai mögött gumiszobában, bilincsben gyötrődő emberek sétálnak, áll a Tolna Megyei Végrehajtási Intézet. Ebben a moziban a filmekkel ellentétben nem volt popcorn, se happy end. Felértékelődött bennünk a napsütés és a szabad levegő élménye. Este a tábortűznél kolozsvári barátom mesélt az ő aznapi mozijáról. Zsibrik egy falu, olyan rehabilitációs központ, ahová önként vonul be a függőségtől szenvedő ember, hogy kiszabadulhasson saját pszichés börtönéből. Megtanultuk, hogy a rabság testileg és lelkileg is lehetséges éshogy a szabadság valójában micsoda.

A nyaraláshoz hozzátartoznak a séták, itt ez is más volt. Egyetlen célja önmagunk megismerése. Az imaséta állomásain találkoztunk belső vívódásainkkal, félelmeinkkel. Ugyanakkor mindannyian közelebb kerültünk Istenhez. S könnyes arccal bár, de megkönnyebbülve léptünk ki a templom ajtaján. A táborozás elengedhetetlen kelléke a tábortűz, énekléssel és nagy beszélgetésekkel kötöttünk barátságot. Életre szóló élmény volt.

Köszönjük Szabó Elődné Melindának és Farkas Balázsnak áldozatos munkáját.

Iffiú Lóránt