Soli Deo Gloria

Beszámoló kórusunk útjáról 2015. 10. 22-től - 2015. 10. 26-ig

Tudtad-e, hogy a közösségnek teremtő és megtartó ereje van? Dr. Kálmán Szabolcs lelkész úr és Gútai Jánosné tanár asszony ezt tudta és tudja, mert a Lakné Illés Zsuzsa és Benya Zsuzsa karnagyok vezette „Soli Deo Gloria” kórus tagjai részére megszerveztek egy felvidéki utat annak érdekében, hogy a kórus Bodrogszentesen fellépjen.

Kirándulásunk 2015. 10. 22-től, 2015. 10. 26-ig tartott, Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen át vezetett az út Bodrogszentesre. Maga az autóbusszal történt utazás is egy nagyszerű élmény volt. Az októberi ősz pompázó színekbe öltöztette a csodálatosan szép zempléni tájat. Két napig „pataki diákok” voltunk valamennyien, mert a híres Sárospataki Református Kollégiumban szálltunk meg. A hatalmas park, a kollégiumi szobák, az emeletes ágyak, a magunk készítette közös reggeli, amit – az asztali áldás után – együtt fogyasztottunk el, a zsibongó diákéveinket juttatta eszünkbe.

**********

Az első napon bejártuk a sárospataki várat. Gyönyörködtünk a Szent Erzsébetről elnevezett katolikus templomban és a múzeumként berendezett Szent Erzsébet Ház kincseiben. A sárospataki várat 1534-től 1542-ig Perényi Péter főúr - koronaőr - építtette. Később a vár Dobó Ferenc, a Pálóczyak, Lórántffy Mihály és a Rákócziak birtokába került. A vár kerek alakú-, erkélyes-, mennyezetén rózsával festett helyisége – a Sub Rosa – láttán felelevenedett bennünk az 1670-1671-es Wesselényi – Zrínyi – Frangepán -I. Rákóczi-féle összeesküvés a Habsburgok ellen, melynek megtorlás, kivégzés, birtokvesztés lett a vége.

Jártunk a Vöröstorony Öregpalotájában, a fejedelmi teremben. Ott volt a „nagyságos fejedelem” hatalmas, festett képe. Elmélyültünk a látásában és a gondolatainkban is, hiszen abban a teremben álltunk, ahol 1708-ban – az Ónodi Országgyűlés után 1 évvel – kimondták a jobbágyfelszabadítást, a szabadságharcban való részvétel ellenében. Láttuk Perényi Péternek – a vár első főurának – berendezett hatalmas és díszes szobáját, akivel szemben a helybéliek az ellenérzésüket nem hallgatták el. Szapolyai János magyar királytól való elfordulását ugyanis, árulásnak tekintik még ma is.

A Szent Erzsébet templom egyik fala várfal. Sárospatak legkorábbi temploma, az Árpád-házi királyok idejében épült. Miután a jobbágyoknak azt a vallást kellett követniük amit a vár ura képviselt, ezért hol református-, hol katolikus istentiszteleteket szolgált. A templom bemutatja Szent Erzsébet ereklyéjét és a templom előtt lévő lovasszoborcsoport Erzsébet emlékét őrzi, miután Erzsébetet és férjét – Thüringiai Lajos – búcsúzás közben örökítette meg.

Sárospatak méltán büszke Árpád-házi Szent Erzsébetre, aki Sárospatakon született és a fent bemutatott templomban keresztelték meg.

1

Igazi történelmi személyiség ő, II. Endre és a merániai Gertrudis lánya, - aki egyébként az országépítő IV. Béla testvére is volt – azon kevés kivételek egyike, akinek házassága a thüringiai őrgróffal nem csak politikai szövetséget jelentett, hanem a két embert összekötő, igaz szeretetet is példázta egyben. A „rózsák hercegnője” a szegényeken vagyona szétosztásával segített, helyénvaló tehát a templom falán lévő írás, miszerint: „Árpád-házi Szent Erzsébet Sárospatak szülöttje, könyörögj érettünk!”

Mind a mai napig Sárospatak híressége a Pataki Református Kollégium. Történetének kezdeti szakaszában kiemelkedő az iskola alapításakor – 1531-ben – mecénási szerepet játszó Perényi Péternek és a későbbiekben I. Rákóczi Györgynek és feleségének, - Lórántffy Zsuzsannának a bőkezűsége.

A múzeum látogatása során meggyőződhettünk arról, hogy különösen kiemelkedő szerepe volt az oktatás támogatása kapcsán Lórántffy Zsuzsannának. Igazi nagyasszony volt ő, aki megvalósította, hogy szegény sorsú diákok elismert tehetséggé nőjjék ki magukat. Folyamatosan biztosította 20-25 diák taníttatását külföldön, a leghíresebb – így pl. Heidelberg – egyetemeken. A pataki kollégiumnak kiváló tanárai voltak, így meg kell említeni Comenius nevét, aki a XVI. században 4 éven át volt a kollégium tanára és akinek emléktáblája az alábbi szöveggel a kollégium aulájában látható: „Emlékezzünk a nagy pedagógusra, bölcselőre és a püspökre, a nemzetek tanítójára, aki magyar szülők gyermekeként jött a világra és a keresztségben a Szeges János nevet kapta.”

Comenius híres mondata” „Ha ti, Hunjaim, tudtok élni tehetségetekkel, bölcsesség dolgában Európa egy népénél sem lesztek hátrább!” Mennyi erőt, önbizalmas, hitet ad a nemzetnek ez a gondolat ma is, de feladatot is annak érdekében, hogy tehetségünket valóban ki tudjuk bontani.

A kollégium diákjai voltak többek között: Fáy András, Gárdonyi Géza, Kossuth Lajos, Móricz Zsigmond, Rákóczi György, Szemere Bertalan és Tompa Mihály.

Móricz Zsigmond – aki tanulmányait egyébként másutt fejezte be – veretesen fejtette ki gondolatait a kollégiumról. Azt mondta: „Kutya nehéz iskola volt abban az időben a pataki kollégium. Jó iskola volt, szép iskola volt, nagy tekintélyű iskola volt, de – nehéz iskola volt. Itt ugyanis a tanárok azt akarták, hogy a diák tudjon.”

A pataki diákok nemzetben, hazában gondolkodtak. Kevesen tudják, hogy a Rákóczi Szabadságharc idején a diákok egy része kuruc katona lett. Az 1848-1949-es harcokban a pataki diákok elkötelezték magukat és „vörössipkásokként” harcoltak a tavaszi hadjáratokban. Az I. Világháborúban a pataki diákokat is behívták katonának és közülük 90 diák vesztette életét. Valamennyien hazafiak voltak ők.

A legnagyobb áhítattal léptünk be a pataki kollégium könyvtárába, ami hasonlít a Pannonhalmi Apátság Könyvtárára. A mennyezeten görög mitológiai motívumok vannak és 25.000 db könyv sorakozik rendszerezetten a polcokon.

2

Itt őrzik a Károlyi- és a Vizsolyi Bibliát is. A II. Világháború során sajnos vittek el könyveket külföldre, amelyek azonban szerencsére a rendszerváltást követően visszakerültek. Ebben szerepe volt az általunk Sárospatakon megismert Szabó Dániel nagytiszteletű úrnak, aki 80 évet betöltött kora ellenére ma is elismerésre méltó, missziós tevékenységet folytat. Sugárzik belőle az életöröm, a hit, mások biztatása, a közösséghez tartozás szívet-lelket betöltő öröme. Megtiszteltetésnek éreztük, hogy velünk ebédelt és hálát adott a sorsnak, hogy Sárospatakon találkoztunk.

Aki Sárospatakon jár nem kerülheti el Széphalmot, a Kazinczy Mauzóleumot, - a Kazinczy Család sírkertjét.

Azt jóérzéssel tudtuk megállapítani, hogy a nagy író, költő, nyelvújító és a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1831-ben Tatán is járt és a Cseke-tó partján ma is megtalálható az a pad, ahol akkor szívesen üldögélt. A „Himnusz” és a „Szózat” eléneklésével emlékeztünk aktuálisan Kazinczy Lajosra is, akit vértanúként 1849. október 27-én végeztek ki.

Széphalom nevezetessége, hogy 2008-ban felépítették a magyar nyelv egyetlen Anyanyelvi Múzeumát. A múzeum bemutatja a magyar nyelv történeti útját, a nyelvtudomány eredményeit, a nyelvek- és nyelvváltozatok egymásra hatását. Érdekességnek tartottuk a növények és az irodalom közötti nyelvi összefüggéseket. Így pl. Hamvas Béla írta, hogy: „A virágot a lélek szedi. A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer. Gyökerem a sötétben van, s a fény felé növök.”

Egy jól sikerült pincelátogatást követően elhagytuk Sárospatakot és Sátoraljaújhely érintésével átléptünk a felvidékre, ahol megérkeztünk a szlovákiai Bodrogszentesre. A kis Árpád-kori településnek jelenleg kb. 1.000 lakosa van, akik valamennyien magyarok. Igazi szeretetközösség volt, különböző családok fogadtak be bennünket akik ételünkről, italunkról, szállásunkról kiválóan gondoskodtak. A kórust dr. Szopó Ferenc lelkész úr és a presbiterek tisztelték meg és a XII. században épült-, többször újjáépített, illetve átalakított kicsiny templomban – istentisztelet keretében – biztosították a kórus fellépését.

A prédikációt egyfelől dr. Szopó Ferenc nagytiszteletű úr, másrészt dr. Kálmán Szabolcs lelkész úr szolgáltatta, - aki megemlékezett 1956. október 23-áról, nemzeti ünnepünkről, a kórus és a gyülekezet találkozásának öröméről, a magyarság összetartó erejéről. Példabeszédként Jézus kenyérszaporítását hívta fel, levonva tanulságként a mai ember számára is, hogy a kevésnek is lehet örülni, hogy a kevés bátorítást, hitet ad a többre.

Ebben a közegben milyen szépen, a lelkeket megérintve szólt - további 5 zsoltár mellett – a kórus éneke, hogy „Tartsd meg hazánkat Istenünk!” Mekkora erőt és hitet adott egy szavalatból annak gondolata, hogy „Uram a Te kereszted szerzett üdvösséget, de mivel az enyémet is kimérted, Te adj erőt és kegyelmet nekem, hordozni mindhalálig csendesen!” Micsoda felismerése volt a felvidéken itt, ebben a parányi templomban az elszavalt „Szózat”-nak az a kiáltása, hogy „ Hazádnak rendületlenül…” és „itt élned, s halnod kell!” Bodrogszentesen új barátokra leltünk, akiket szeretettel várunk el Magyarországon is.

3

Utunkat folytatva, Zétényre érkeztünk. Ez a község a Latorca partján helyezkedik el. Meg kellett állnunk, mert csodát fedeztünk fel. A saját anyagi erejéből, munkájából 22 család egy református templomot épít, amelyet 2016-ban fognak befejezni és átadni. Most is boldog és büszke emberek állták körül és ezt jó volt látni. Nem panaszkodtak, nem keseregtek. Hitük, reményük volt és bizalmuk egymásban.

Utunk innen Nagytárkányba vezetett, ahol megnéztük a Sóházat. Az egykori só- és vámház épületei itt a régi Tisza-meder fölött találhatók. A Tisza szabályozása előtt a kompok a Tiszán idáig hozták el a sótömböket, ahol azok vámolása és kereskedése folyt. Az egykori sóhivatal épületében 2005. július 14-én helytörténeti múzeumot nyitottak, amely jelenleg magyar nemzetiségű személy tulajdonában van. Külső falán Árpád fejedelem domborműve látható a következő felirattal: „Állíttatott a győztes Pozsonyi-csata 1100. évfordulójára 2007-ben.”

A sóház után, Borsi következett. Sárospatakról Munkácsra menve, Zrínyi Ilona a Borsi várban hozta világra - 1676. március 27-én - II. Rákóczi Ferencet. A Borsi vár ma múzeum. A vár korszerű helyreállítása 1938. és 1941. között, - az I. Bécsi döntést követően – Zemplén Vármegye által történt.

A vár őrzi II. Rákóczi Ferenc – a dicsőséges fejedelem – fohászát, vagyis azt az imát, amely így szól: „Őrizd meg Uram azokat, akiket gondomra bíztál! Egyesítsd őket velem szeretetben, hogy velem együtt egyesüljenek Veled a szeretetnek abban a kötelékében, amellyel magadhoz vonzod választottjaidat!” Milyen gyönyörűséges gondolatok ezek a felelősségről és a szeretetről, bizonyságát adva annak a bibliai tételnek, hogy az Isten az embert a saját képére teremtette.

**********

Utunk mindezzel véget ért. Sárospatakon át, egymásban is megerősödve, jó érzéssel érkeztünk haza. Ismeretlen költő versében szerepel, hogy: „Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik.” A közös utunkra a Jó Isten áldásával indultunk és az együtt megszerzett élmények által 4 napra boldogságot szereztünk.

Tata, 2015. november 10.

A Soli Deo Gloria Református Kórus nevében

dr. Sopovné dr. Bachmann Katalin