Június 11-én 16 órakor kerül sor az idei általános iskolai hittanévzáróra, amelynek helyszíne a református templom. Az alkalom egyben a soron következő zenés istentiszteletünk, így a Canto-Rock együttes szolgálatával hangoznak majd el azok az énekek, amelyeket az iskolások is tanultak, tudnak. Az alkalom után egy kis süteményezéssel, beszélgetéssel zárhatjuk le a tanévet.

Szeretettel várjuk elsősroban a gyerekeket és családjukat, de az alkalom mindenki más előtt is nyitott!

Ismét elérkezett a Szentlélek kitöltésének ünnepe, a pünkösd. Gyülekezetünkben számos istentisztelet kínálja a lehetőséget az Isten előtti megállásra, elcsendesedésre.

Vasárnap:
9 óra Istentisztelet (úrvacsoraosztás, Református Imaház)
10 óra Istentisztelet (konfirmáció, úrvacsoraosztás, Templom)
15 óra Istentisztelet (Gyülekezeti Otthon)
18 óra Istentisztelet (Tóvárosi Imaház)

REFISZ. REFORMÁTUS FIATALOK SZÖVETSÉGE. FOCIKUPA. BUDAPEST-CSEPEL. 13CSAPAT. 8 TATAI FIATAL. BESZÁMOLÓ. SZABÓ BENEDEK TOLLÁBÓL :) 

2017. május 27-én Farkas Balázs tisztelendő úr szervezésével részt vettünk a Református Fiatalok Szövetsége által rendezett focikupán. Az egész országból érkeztek ide csapatok, volt olyan hely, ahonnan több is.

Nyolcan mentünk csapatként Tatát képviselni. A nap során jobban megismertük egymást, mint eddig, pedig szerdánként a Kőkúti Általános Iskola tornatermében tartott gyülekezeti foci alkalmakon volt már erre sok lehetőségünk.

Megérkezésünk után felöltöttük magunkra a Tatai Református Gimnáziumtól kölcsönkért mezeket, majd a többi csapattal összegyűltünk a megnyitóra, ami egy rövid áhítatból és a különleges szabályok ismertetéséből állt, melyek között volt  káromkodást tiltó is, hiszen mégiscsak keresztyén kupán voltunk.

Az első két fordulóban nem játszottunk, ezért volt időnk megismerkedni a tereppel  és bemelegíteni. Minden meccsünk előtt a csapatunk közösen imádkozott és csak ez után álltunk fel a kezdéshez.

Az első két meccset viszonylag könnyen megnyertük. A harmadikban döntetleneztünk, mégis csoportelsőként jutottunk tovább.  A negyeddöntőben nagy nehezen sikerült döntetlent kicsikarni, majd a büntetőpárbajt Horváth Norbert óriási védésével és Iffiú Lóránt higgadt lövésével megnyertük. Az elődöntőben összekerültünk a kispesti csapattal, akik később elsők lettek. Sajnos esélyünk sem volt. A harmadik helyért folyó küzdelemben azzal a csapattal játszottunk, akikkel a csoportkör utolsó meccsén már találkoztunk.  2 -1 a végeredmény nekünk.

Nagyon boldogok voltunk. Egy körbe álltunk és mindenki imádkozott ezzel a mondatkezdéssel: Uram, hálás vagyok neked…

Az eredményhirdetésen mondanom sem kell, már alig álltunk a lábunkon. Utána alig vártuk, hogy végre a vonaton legyünk, de még sétálni kellett volna 2 kilométert. Dávidnak ekkor elmés ötlete támadt: menjünk busszal! A közelben pont volt egy megálló. A busz megérkezett a pályaudvarra és innen minden simán ment. Jegyet vettünk, felszálltunk a vonatra és leültünk az első vagonban.

A hazaút alatt is sokat beszélgettünk.

A csapat tagjai: Farkas Balázs tisztelendő úr, Márkus Mátyás, Bene Balázs, Novotni László, Horváth Norbert , Lak Dávid, Iffiú Lóránt és jómagam, Szabó Benedek, a cikk írója.

…az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg így válaszolt neki: „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” Jézus azt mondta neki: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!”

János 5,4-8

Minden imádkozásomkor hálát adok Istennek, hogy egészséges a családom és hogy én is az vagyok, s imakörben rendszeresen köszönetet mondok azért, hogy ebbe a közösségbe tartozhatom. Az egészség és a közösséghez tartozás alapvető fontosságúak számomra, s hiszem mindegyikőnk számára.

A gyülekezetünket azokon az embereken keresztül ismertem meg, akik magától értetődő természetességgel segítenek másoknak. Ők amúgy olyanok, mint mindenki más, vannak jó napjaik s vannak rosszak, van, hogy beteg a gyerekük, sok a munkájuk, rohanniuk kell elintézni a postát, sportolni mennek a tóra, türelmetlenek vezetés közben vagy éppen türelmesek biciklizés közben. De ha valaki odalép hozzájuk, hogy „…segítesz őt hazavinni?”, akkor azonnal bólintanak, s bizony sokszor ők maguk lépnek oda másokhoz ezt a kérdést feltenni.

Úgy gondolom, hogy Te is egy ilyen ember vagy kedves testvérem, csak nem tudsz róla, hogy szükség van Rád, vagy, hogy Te is segíthetsz.

Vannak olyan gyülekezeti tagok, akik elvesztették látásukat, vagy mozgási szabadságukat, vagy éppen idősek és nehezen mozognak, de vasárnaponként elvágynak a templomba, hogy a Jóistenhez közelebb kerüljenek, hallják a lelkészeinket vagy találkozzanak másokkal, de a templomba egyedül NEM TUDNAK eljutni. Ők is olyanok, mint bárki más közülünk, csak éppen nem tudják megtenni azt, amit korábban meg tudtak tenni. De ha valaki kisegíti őket a lakásukból, akkor számukra kinyílik a világ, s lehetőségük adódik arra, hogy ne egyedül, hanem keresztyén közösségben tölthessék vasárnap délelőttjüket. Így nem mondják, mint a fenti igeszakaszban a beteg, hogy „Uram, nincs emberem”.

Úgy gondolom, hogy többen lehetnek ilyen segítséget igénylők a gyülekezetben, s azok, akik segíteni akarnak, nem tudnak erről. Lehet, hogy épp Te vagy egy ilyen gyülekezeti tag aki segíteni szeretne, Te is lehetsz valakinek az embere.

Segítőként engem nagyon megfogott, hogy a vak testvérünk a templomból kilépve megmondja, ha süt a nap, s például vele beszélgetve egy egészen új oldalát ismertem meg a mindennapi életnek, s első kézből származó információkon keresztül ismertem fel, hogy ami számomra egyértelmű tevékenység-élmény, az számára vagy elérhetetlen, vagy idő és erőfeszítés ráfordításával érhető csak el. Ilyen alkalmakkor mindkét fél belelát a másik életébe, problémáiba, és jót lehet beszélgetni ezekről a mindennapi dolgokról.

Sajnos azok az emberek, akik segítenek, nem mindig tudnak segíteni, s ilyenkor a testvéreink otthon maradnak, s nem tudnak eljutni a templomba. Ezért írom ezen sorokat, hogy Te is tudj róla, hogy valakinek szüksége van Rád.

Mozgássérült testvérünket a második emeleti lakásából kell lehozni, ehhez jó erőben levő fiatalemberekre s férfiakra van szükség, akik utána autóba besegítve elhozzák a templomhoz vagy/és onnan hazaviszik. Ez általában 20 perc extra elfoglaltságot jelent.

Látássérült testvéreinknek azok tudnak segíteni, akiknek van autójuk és rászánnak 10-20 percet az életükből, hogy egy apró kitérőt tegyenek, s felvegyék autójukba az utcán, a ház előtt vagy a vakok intézeténél várakozót.

Időslátogatóként lehetőség van a mindennapi magány enyhítésére, s egy kis színt hozni azon időskorúak számára, akiknek nehézséget jelent kiszabadulni a négy fal közül, hogy találkozzanak másokkal.

Fiatal felnőttek, középkorúak, idősebbek, nyugdíjasok, hölgyek és urak is segíthetnek s bizony mindig és sokszor elhangzik a „KÖSZÖNÖM”. De őszintén, ha nem is hangozna el, elég az a jól eső érzés, hogy ma én voltam valakinek az „embere”.

Ha fel akarsz szabadítani egy kis időt erre a célra a szabadidődből, ha átérzed milyen kincs az egészséged, ha úgy érzed szeretsz a gyülekezethez tartozni és segíteni szeretnél, kérlek írj a vanemberem@reftata.hu címre vagy jelezd szándékodat az egyik segítőnek, hogy melyik vasárnap miben szeretnél segíteni. Ugyanígy, ha a fentiekhez hasonló segítségre van szükséged, kérlek akár levélben akár személyesen jelezd.

A Magyar Református Szeretetszolgálat által meghirdetett Szeretethíd programhoz gyülekezetünk is csatlakozott, és május 20-án önkéntes napot szerveztünk. Kezdés 8 órakor volt a templomban, ahol lelkészünk Dr. Szabó Előd rövid áhítatot tartott. Munkaeligazítás közben az ajándék „Szeretethíd” feliratú pólókat felvettük, majd kezdődhetett a szolgálat.

Farkas Balázs ifjú lelkészünk vezetésével öten az idősek Fényes fasori otthonába mentünk, ahol versekkel, énekkel, bizonyságtétellel próbáltunk egy kis örömet, mosolyt csalni a mintegy harminc idős testvérünk arcára. Lelkileg feltöltődve, a Kocsi utcába visszatérve jólesett a megszokott kerti szerszám.

Asszony testvéreink a templomot takarították, ablakokat mosták, melyeket a fiatalabb férfiak vettek le, mi kevésbé fiatalok udvarrendezést, játékok helyének kiásását, festést végeztünk.

Mindenki megtalálta a megfelelő munkát, és dél körül jól esett a zsíroskenyér finom zöldhagymával és pogácsával. Munka közben jó beszélgetések alakultak, mi tóvárosiak a kevésbé ismert tataiakkal legközelebb már jó ismerősként köszöntjük egymást. Köszönet lelkészeinknek, Köblös István főszervezőnek és legfőképpen Mennyei Atyánknak, hogy még ad erőt, és tervezgetjük a jövőt.

A szerethídról készült képeket ide kattintva nézheti meg

Idén egyházközségünk is csatlakozik az MRSZ által meghirdetett Szeretethíd programhoz. Ennek keretében május 20-án önkéntes napot szervezünk. Ezen a napon három féle szolgálatra hívjuk a testvéreket:

-takarítás, rendrakás: a templom nagytakarítása, ablakok megtisztítása, gyülekezeti konyha rendbe rakása

- fizikai munka, barkácsolás: a templom melletti gyermekjátékok felújítása

- látogatás az idősek Fényes fasori otthonába

A nap menete:

8:00 Kezdés a Gyülekezeti Otthonban - rövid áhítat, majd csoportokban a munka kezdése

12:00 Ebédszünet, hozott ebédből

15:00 A nap közös lezárása, beszélgetés

Kérjük, jelezze részvételi szándékát a munka tervezése és a szerszámok, segédeszközök biztosítása érdekében a szeretethid@reftata.hu címen!

Legyünk együtt felkiáltójellé!