Ismét zenés, dicsőítő istentisztelet kötetlenebb liturgiával, képekkel, kivetített prédikáció vázlattal kísért igehirdetéssel. Az ajtóink nyitva vannak minden érdeklődő előtt!

Az idei ősz sem telhet el gyülekezetünk családi napja nélkül. 2017. szeptember 23-án 9 órától ismét lehetőség lesz kicsiknek és nagyoknak színesebbnél színesebb programokon részt venni. Már nagy erőkkel készülünk, hogy valóban a családok megtalálják nálunk mindazt, amivel kikapcsolódhatnak, feltöltekezhetnek, egy kicsit megpihenhetnek. 

A célunk az idei évben is, hogy megmutassuk, jó és örömteli dolog keresztyénnek lenni. Mi, hívő emberek épp úgy szeretünk jókat nevetni, egy finom kávé mellett nagyokat beszélgetni, a gyerekeinkkel játszani, beszélgetni, mint bárki más. Ugyanakkor hitünkből fakadóan szükségünk is van egymásra, ezért sokat teszünk a közösségünkért. Ezt a közösséget is szeretnénk megmutatni a családi napon, hiszen gyülekezetünk nyitott, szívesen fogad minden Isten iránt érdeklődöt.

Az idei évben lesznek új kihívások, feladatok, lehetőségek a nap során. Szeretnénk, ha a felső tagozatosok, a fiatalok is találnának maguknak elfoglaltságot. Ezért nekik külön szervezünk kincskereső játékot, de kipróbálhatják majd azt is, milyen egy láthatatlan szoba vagy hogy miként lehet közlekedni egy kerekes székkel.

Lesz természetesen idén is templomtúra, kézműves sarok, kincskereső a kicsiknek, a templom tornyának a felfedezése, trambulin, íjászat, foci, fajátszótér. A kávézó kínálata kibővül és teázásra is szeretettel várunk majd mindenkit. A Kenderke Művészeti Iskola a kukorica útját mutatja majd meg a gyerekeknek. Természetesen senkit nem hagyunk majd éhen, déltől egy egyszerű ebéddel készülünk mindenki számára.

Bízunk benne, hogy az időjárás is kedvező lesz, de az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy az eső sem akadály. Készüljünk, legyünk együtt szeptember 23-án!

Egy vak gyülekezeti tagunk is elkísért minket Mátraházára. Saját kezűleg írt beszámolója itt következik:

Sütő Ferencnek hívnak. Ez az első évem a Tatai Református Gyülekezetben, és egy hétvégét töltöttünk el együtt Mátraházán. A mátraházi hétvége 2017. július 29-től augusztus 1-jéig tartott. Sok program volt, de azért jutott idő sétára és pihenésre is. Sok jó program közül nekem a július 31-i két előadás tetszett, amelyeknek a címe: tisztaság a lélekben, tisztaság a családban. Ezeken kívül még a zenés áhítat tetszett. Ha lesz rá lehetőség, akkor máskor is eltöltenék egy pár napot ezekkel a gyülekezeti tagokkal és a programokat hallgatva.

Kedves Olvasó!

Megkaptuk azt a megtiszteltetést, hogy a 2017-es gyülekezeti táborról mi írjunk cikket (Soha életünkben nem írtunk. Kérjük, ezt vegyék figyelembe). Rólunk röviden annyit, hogy bár hívő családnak gondoljuk magunkat, de gyülekezetnek még nem voltunk tagjai, így némi szorongással indultunk útnak.

Július 29-én reggel 9-kor gyűltünk össze a templom kapuja előtt. Szabó Előd lelkipásztor gyors instrukciói után nyakunkba is vettük Mátraházát. Mi még nem jártunk előtte ezen a helyen, így odaérvén jó pár percig csak csodálkoztunk, milyen gyönyörű helyre építették ezt a református központot. A kilátás pazar volt, a kert teli volt gyerekek számára játékokkal (játszótér homokozóval, ping-pong asztal, sakk…), így mialatt mi élvezhettük a jobbnál jobb előadásokat, a gyerekek játszhattak kedvükre lent, természetesen felügyelet mellett. Két kicsi gyerekünk nagyon hamar beilleszkedett a többi gyerek közé, hála Nekik.

Ami elsőként feltűnt nekünk, hogy fiatal és idős rögtön megtalálták a közös hangot, mindenki mindenkinek segített, akik valamiért segítségre szorultak. Megvolt a rend, a közös étkezések, a közös imádkozások valahogy minden olyan természetesnek tűnt, mintha már régóta együtt lettünk volna.

Az előadások lelkünk tisztaságára épültek, nagyon szépen felépített, átgondolt, jól érthető formákban zajlottak. Vezérigénk a következő volt: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. Dr. Szabó Előd a keresztyén tisztaságról tartott bevezető előadást. Gábriel Tamás és Köblös István beszélt arról, hogy miért van szükség a diakóniára és a misszióra. Ezek az előadások interaktívak voltak, bárki bármiről feltehetett kérdéseket, kis csoportokba gyűltünk és utána idegen szóval élve brainstorming-oltunk, ötleteltünk a feltett kérdéseken.

Természetesen vasárnap délelőtt istentiszteleten vett mindenki részt, úrvacsoraosztással. Engedjenek meg egy személyes gondolatot, a sorok között ott ült Dr. Bagdy Emőke is, akinek nagy csodálói vagyunk így valahogy még jobban tudtunk örülni a vasárnapnak.

Volt meghívott vendég is a gyülekezetnek, mégpedig a lovasberényi Hajdú család, akik a család tisztaságáról beszéltek,számunkra mély benyomást keltve.

Voltak bibliaolvasások, gitáros éneklések, reggeli imádságok, áhítatok amikből egy –egy mondat -szó, valahogy beleégett az agyunkba vagy helyesebb, ha azt írjuk, bezártuk a szívünkbe. Balázsnak a „tisztakosz” jelentése, Krisztinának a lámpásai…!

Valahogy úgy érzem a vasárnap esti imaséta volt ennek a tábornak a csúcspontja, ami mindenkire nagy hatást gyakorolt, ránk biztosan. 8 állomáson keresztül végiggondolhattuk sérelmeinket, bánatainkat, bűneinket és a végén meghitten beszélgethettünk Jézus Krisztussal.

Mindezek mellett vidám kirándulások alkalmával ismerhettünk meg kisebb-nagyobb részeket a Mátrából. Egy alkalommal Galyatetőről túráztunk vissza Mátraházáig. Kicsit izgalmasabbra sikerült a tervezettnél, mert a terepviszonyok a térképen barátságosabbnak tűntek, mint a valóságban (az előre gondolt csak kizárólagos lefele menet helyett bőven volt részünk erős  kaptatókban is), ami a kánikulában, kisgyerekes csapattal nem volt éppen egyszerű feladat, de végül ha még a vacsoráról késve is, célba értünk együtt. Egy másik este a kicsik nagy örömére éjszakai túrát is szerveztek, ahol a hírhedt „mátrai gyík” tojásait gyűjthették be a gyerekek egy közeli kilátó kövei között. Az egyik meleg nap pedig még jégkása készítés is volt.

Nem is tudjuk leírni, mi minden történt ez alatt a négy nap alatt, biztosan sok mindent kihagytunk, de ami a lényeg, hogy mi nagyon jól éreztük magunkat a gyülekezettel, hálásak vagyunk nekik, hogy ilyen barátságosan fogadtak bennünket, reméljük lesz még folytatás. Beszámolónk végéhez érve mindenkinek feltűnhetett, hogy a kezdeti szorongásaink feleslegesnek bizonyultak.

Egy, az imaséta alatt húzott igeszakasszal zárnánk a mondanivalónkat: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek!” Fil4,4

Erdei család

Rám hárult az a nemes feladat, hogy a múlt héten tartott hitantáborunk délutáni programjáról beszámoljak.  Miután hétfőn beestünk a túráról a szálláshelyünkre, már mindannyian hullafáradtak voltunk, hiszen a „lájtos séta” körülbelül hét kilométerre rúgott, köszönhetően annak, hogy többször is eltévedtünk. Ezek után elfoglaltuk a szállást, no persze nem fegyverekkel, hiszen mégiscsak hittantáborban voltunk. Majd elmentünk ebédelni. Az ennivalót olyan jól porciózták, hogy a kicsiknek sok volt, a nagyoknak meg kevés... Épp ezért sorban hozták tányérjaikat asztalunkhoz a kisebbek. 

Ebéd után visszatértünk a szállásra és három csoportra osztódtunk: a disznó, a szamár és a csirke csoportra, majd a három csoport elment külön-külön ismerkedő játékot játszani. Ezután összegyűltünk a pavilonba, és megérkezett díszvendégünk, Little Joe az egyik ifis vezető személyében. Ennek a banditának az életén keresztül megtanultuk, hogy egyedül Krisztus az út Istenhez.  Ebből már ki is derülhet mindenki számára, hogy a héten a reformátori alapelveket vettük. Little Joe története után csoportokba rendeződtünk, szám szerint négybe. Ezekben a csoportokban beszéltük meg az elsőt: egyedül Krisztus. 

Másnap délután ebéd után szó szerint rohantunk a kalandparkba, ami a táborunk mellett helyezkedett el közvetlenül. A legjobb pálya a közvélemény szerint a csúszó pálya volt. Én először személy szerint nem élveztem, de aztán a végére belejöttem, a negyedik alkalommal már csak úgy suhantam a pályán...  Azután lejátszottuk a hittantábor házi focibajnokságának első meccseit.  Ezután már csak vacsora, egy esti áhítat, majd irány az ágy. 

Szerda ebéd után elmentünk túrázni és meglepő módon nem tévedtünk el. Lehet, hogy azért, mert Kíra vezetett minket, nem édesanya. Innen visszatértünk, és lejátszottuk a házibajnokság második fordulóját. Ezt nem részletezném, ugyanis kikaptunk. Este vacsora után jött a rutin, az esti áhítat, majd az éjszakai pihenés. 

Csütörtök délután először egy sorverseny volt, ami abból állt, hogy a focicsapatok és még akik nem fociztak egyenlően elosztva, különböző feladatokat oldottak meg. Volt olyan feladat, amiben kötélen kellett áttenni a társainkat, végül magunkat is átjuttatni. Volt, ahol bekötött szemű társunkat kellett egy bonyolult akadálypályán átvezetni, volt, ahol reklámot kellett egy megadott stílusban készíteni, azaz remekül szórakoztunk. A következő programpont egy icipicit furcsa volt, ugyanis a „szomszéd” tábor lakói kihívtak minket egy barátságos focimeccsre. Szegények. Annyira csúnyán elvesztették... A vége felé jobb volt nézni Matyi táncát, amit védőként unalmában járt, mint azt, hogy hogyan seprik el őket. Ennek ellenére „csak” 8-0 lett a végeredmény. A meccs után, amikor hazatértünk jött a döntő fordulója a házibajnokságnak. Fantasztikus volt. Mindenki rekedtre üvöltötte magát a nagy szurkolásban, és mellé még nagyon izgalmas meccseket láthattunk. Ezután volt az esti áhítat, ugyanis vacsorázni a meccsek előtt mentünk el, majd tábortűz, megható jelenetek, és éjfélig tartó beszélgetés következett. 

Péntek délután miután Zircen megebédeltünk, elmentünk egy kastélyba, ahol állatmúzeumot néztünk meg. Mindezen események után elmentünk fagyizni, ez volt a megkoronázása a tábornak. Innen már csak a hazamenetel volt soron... 

Otthon nagy szomorúsággal búcsúztunk el egymástól azzal az ígérettel, hogy majd itt és most találkozunk. A táborról még rengeteget lehetne írni a társasjátékokról, a frizbifociról, és a többi szabadidős elfoglaltságról is, de sajnos az már nem férne bele az időkeretbe. 

Szabó Benedek 7. osztály

Hétfőn 8 órakor volt gyülekező a templomudvaron és 9 óra felé indultunk el a busszal Vinye irányába. A buszúton nagyon sokat beszélgettünk rég nem látott barátainkkal vagy olyanokkal, akiket épp akkor ismerhettünk meg. 10 óra körül kitett minket a busz Bakonyszentlászlón, ahol kezdetét vette egy túra, amit nem terveztünk túl hosszúra. A csapat az elején még egyész jó kedvűen indult, de a nagy meleg és a sziklafalakon mászás elvette néhány ember kedvét. 13 óra körül megérkeztünk a szállásra és elfoglaltuk a szobákat. A túrára sokszor visszaemlékeztünk a tábor ideje alatt, de Melinda néni azt mondta: „Legalább összekovácsolódott a csapat!”

Kedden negyed 8 körül volt az ébresztő. Az ébresztőt mindig a segítőink intézték és mindig kíméletlenül végezték a dolgukat. Minden reggel 8 órakor volt a reggeli a szállásunkon. Az asztalon meleg tea várt minket friss kenyérrel és több finomsággal. A reggeli befejezése után vissza kellett vonulnia mindenkinek, hogy rendet rakjon a szobájában. A 9 órakor érkező szobaellenőrző bizottság kegyetlenül pontozott. Rögtön pontlevonás járt a zsebkendőkért vagy azért az egy zacskóért, ami esetleg ott maradt a szoba közepén. De a levonások mellett plusz pontokat is könnyen lehetett bezsebelni, ha a szoba közepén lévő asztalra nyitott Bibliát helyeztek el a lakók és bele könyvjelzőként egy ötszázast (ezt persze csak a vicc kedvéért) vagy ha az egyik tiszteletre méltó segítőről dalt énekeltek.

Az idei táborban bevezetésre került a csendességnaplózás, ami nem más volt, mint hogy kaptunk egy naplót, amiben minden napra volt egy igeszakaszunk. Miután elolvastuk az igeszakaszt, imádkoztunk, majd kiválasztottuk azt a mondatot, ami a legjobban tetszett, le kellett írni és azt is, hogy miért arra esett a választásunk. Ezt az egészet párban végeztük.

A szobaellenőrzések után gyülekezetünk az udvaron lévő pavilonban, ahol énekléssel kezdtünk, majd minden nap az 5 reformátori alapelv egyikével ismerkedtünk meg, amik mellé egy történet társult. A történet után 4 csoportra osztottak minket. A csoportokban mindig aznapi témához kapcsolódó játékok és komoly beszélgetések voltak. A keddi témánk az Egyedük hit által volt. Aznap a csoportokban bizalom játékkal kezdtünk. Az első feladat az volt, hogy egy akadálypályát készítettünk, majd párokat alkottunk. A pár egyik tagjának bekötöttük a szemét, majd a többiek kiabálását legyőzve kellett végigvezetni a pályán. A következő játék szintén vicces volt. Egy ember szemét bekötöttük, majd a másik odaállt elé és az arca tapintása alapján kellett kitalálni, hogy ki az. Ebben a játékban egyesek új becenevet is adtak a másiknak. A játékokat beszélgetés követte.

A szerda reggelünk ugyanígy telt. A csoportok egész héten ugyanazok voltak, így hamar összerázódtunk. A szerdai alapelvünk az Egyedül kegyelemből! volt.

A csütörtöki témánk Egyedül a Szentírás! volt. Ezzel kapcsolatban a segítők egy bibliai történetet adtak elő nagyon szemléletesen. A pénteki napunk már különlegesen kezdődött. Három segítőink: Iffiú Lóránt, Lak Dávid és Márkus Mátyás valamint kedves lelkipásztorunk Farkas Balázs „gyönyörű” énekszóval ébresztettek. A reggeli és a szobaszemle után a pavilonban megünnepeltük a születés- és névnapokat, majd ezután az eredményhirdetések következtek. Először a rendrakás nyerteseit hirdették ki, amit a kisebb lányok nyertek. Majd a focibajnokság eredményei következtek. Itt az első helyen Varga Dani csapata végzett. Mindezek után az előző nap vetélkedőkének jutalmai következtek. Ezt bármilyen meglepő, de az Utolsók elnevezésű csapat nyerte meg. A közös programok után bepakoltuk a már kész csomagokat a buszba és elindultunk Bakonybélbe. Itt János testvér várt ránk a monostorban, aki református szerzetesként éli az életét. A beszámolója után, ahol rengeteg érdekes dolgot elmondott arról, hogy hogyan élnek itt, megnézhettük az arborétumot, ahol gyönyörű és érdekes növényekkel találkoztunk. Majd beültünk a buszba és meg sem álltunk Zircig, ahol egy remek étteremben ebédeltünk. Majd folytatódtak a délutáni programok, arról viszont már nem számolok be.

Márkus Flóra 8. osztály