Ha július, akkor táborok és ennek Istennek hála, a koronavírus sem tudott gátat szabni. Az elmúlt héten 39 középiskolás fiatallal, gyülekezetünk ifiseivel töltöttünk nagyon értékes napokat. A táborról egyik résztvevőnk, Nagy Mirtill készített egy beszámolót:

Július 6-tól 10-ig, a Tatai Református Egyházközség területén táboroztunk. Bár eredetileg a Balatonon lettünk volna, mindannyiunk nevében állíthatom, hogy a maximumot hoztuk ki a helyzetből. Minden napot egy közös reggelivel kezdtünk, majd egy napindító áhítatra ültünk össze. Ezt minden esetben egy táborozónk tartotta. Kedden Varga Dánielt, szerdán Gróf Laurát, csütörtökön Nagy Dorottyát, pénteken Szabó Benedeket hallgattuk meg. Ezeket egy interaktív előadás követte, amit két vezetőnk: Szabó Elődné Melinda és Farkas Balázs tartott nekünk. Majd következett a napi kiscsoportos beszélgetés, ahol 3. vezetőként Retkes Anett is besegített. Itt meghitt és bensőséges hangulatban játszottunk és beszéltük meg a napi témát. Ebédet követően különböző programok vártak minket, mint például sárkányhajó és túra. Az elmúlt években bárhova mentünk mindig szolgáltunk az adott gyülekezetben fizikai munkával is. Bár idén itthon voltunk a délutáni munka ezúttal sem maradt el.

Ezek után következtek hithőseink. Hétfőn Kovács Róbert mesélt nekünk a különböző munkáiról és hogy hogyan is talált el a teológiára. Kedden az M4 sportriportere; Berkesi Judit vezetett be minket kicsit a hitébe és az igazán menő hivatásába. Szerdán Czuczor Teca érkezett hozzánk, akivel még a tavalyi, szalkszentmártoni táborban ismerkedtünk meg és mind mélyen a szívünkbe zártuk. Mindenki kedvenc Teca nénije nem csak jófej, vicces és fiatalos, de egész komoly hittörténettel is rendelkezik.

Egy gyors vacsora után esti evangélizációban volt részünk. Hétfőn Hajdúné Tóth Lívia, kedden Bella Péter, szerdán Csöngedi Nikolett helyezte szívünkre Isten igéjét. A nap lezárásához összeült mindenki az egész hétre kapott párjával egy ún. páros félórára, melyben megvitathattuk tapasztalatainkat az elmúlt napról és lehetőségünk volt jobban megismerni a párunkat. Az este további részét focival, társasozással, csocsóval, beszélgetésekkel, irdatlan mennyiségű bukta elfogyasztásával, szokásos hülyéskedésünkkel és rengetek nevetéssel töltöttük el. Végül a tábor szokott módon, egy imasétával zárult.

Rengeteg mindent hoztunk el magunkkal az elmúlt hétből. A többiek nevében is hadd mondjak köszönetet vezetőinknek, hogy megszervezték és lebonyolították a tábort, illetve, hogy ennyi szeretetet kaptunk tőlük. Azonban a leghálásábbak Istennek vagyunk, hogy megengedte, hogy megtartsuk a tábort, hogy ennyit fejlődhettünk hitben és mind megtapasztalhattuk jelenlétét és szerető ölelését.