Kedves Testvéreim!

Rendhagyó húsvéti ünnep van mögöttünk. Egyrészt az üres templomban megtartott úrvacsorás istentisztelet miatt, másrészt pedig az otthonokban átélt (megélt) úrvacsorai közösség miatt. Köszönöm azokat a képeket, amelyeket gyülekezeti tagjaink, vagy az istentiszteletünkbe máshonnan bekapcsolódók küldtek az előkészített kenyérrel, borral, az úrvacsorai jegyekkel. Jó volt látni ezeken a képeken, hogy mindenki a legszebbet, legjobbat formálta ki otthonában, hogy a lelkület mellett a látvány, a forma is helyén legyen. 

Biztos vagyok abban, hogy ezeknek az előkészítése nem csupán azokra volt hatással, akik éltek az úrvacsorával, hanem a közvetlen családtagokban is megmozdított valamit. Hálásak vagyunk Istennek, hogyha fizikailag nem is találkozhattunk, de Krisztus Lelkének erejében egy közösséggé válhattunk. Amit tehát az egyik oldalról veszteségnek élhetünk meg, hiszen a Krisztus test látható közössége most nem tapasztalható meg, azt a másik oldalon áldásként érzékelhetjük, hogy a lelki közösség erejét újra és újra megélhetjük. Remélem, hogy mindenki számára inkább ezek a pozitívumok maradnak meg majd a jövőre nézve. Ezek a húsvéti tapasztalatok teszik még inkább érthetővé Pál apostol mondatait: „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a Lélek élet az igazság miatt. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.” (Római levél 8. rész 9-11. verse

A jövőre nézve még mindig semmi biztosat nem tudunk. Emiatt rendkívül fontos, hogy ne veszítsük egymást szem elől. Ez egyrészt a gyülekezeti tagokra is feladatot tesz, hiszen gyászesetek, betegségek, nehézségek híre most szinte egyáltalán nem jut el hozzánk, lelkészekhez, a hivatalos csatornákon kívül. Nagyon köszönöm azoknak, akik veszteségeikkel, nehézségeikkel, gondjaikkal megkerestek az elmúlt időszakokban, hiszen ez jelzi azt, hogy egy gyülekezethez, egy nyájhoz tartozunk. A másik oldalról ránk, lelkipásztorokra is feladat hárul, hiszen személyesen nem tudunk most érdeklődni arról, hogy ki hogyan érzi magát, minderre telefonon, vagy elektronikus levélben, üzenetben van lehetőségünk. Tudjuk, hogy ezek csak részleges megoldások, de mégis valamit megtarthatunk az egymásra figyelés szeretetéből.

Gyülekezeti életünk megszokott rendje az idei esztendőben biztosan csorbulni fog még egy helyen. A konfirmációs vizsgát és az ünnepélyes fogadalomtételt nem tudjuk pünkösdhöz kötődően megtartani. Nem csupán a személyes találkozások hiánya miatt, hanem az elmaradó konfirmandus csendesnap miatt is. Zsinatunk Elnökségének javaslata szerint vagy ősszel, vagy következő pünkösdkor kerüljön ennek pótlására sor. Lelkipásztorainkkal egyetértésben az októberi úrvacsora alkalmához (október 25.) kapcsolódóan történne meg az ünnepélyes fogadalomtétel, előtte egy héttel pedig a konfirmációs vizsga. Ez azt jelenti, hogy a következő tanévben szeptember elejétől lesz konfirmációs előkészítő folytatás a mostani nyolcadik, a jövőbeni kilencedik osztály számára, november elejétől pedig a szeptemberben nyolcadik osztályt kezdők kapcsolódhatnak be ebbe a munkába. Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ezeket a változásokat ne veszteségként éljük meg, hanem sokkal inkább lehetőségként, hogy a feltámadott Krisztussal való kapcsolatunkat még erősebbé tegyük.

Az elmúlt hetekben meglévő lehetőségeket továbbra is fenntartjuk. Lesz a jövő héten is hétfői áhítat, szerdai és pénteki podcast beszélgetés, csütörtöki imatéma, vasárnapi istentisztelet élő közvetítése, valamint a Tatai TV segítségével közvetített vasárnapi áhítat. Honlapunkon (www.reftata.hu) keresztül a részletes információk elérhetőek a hirdetésekben.

Köszönjük mindazoknak a szolgálatát, akik telefonon, e-mail-en felkeresik gyülekezetünk tagjait, és így erősítik közösségünket. Rendkívül fontos, hogy számon tartsuk egymást, hogy figyeljünk azokra is, akikre talán senki más nem figyel, hogy észrevegyük a peremen lévőket, az elhagyottakat, a magányosokat. Különösen is fontos missziói-szeretet-feladatunk ez a mostani nehéz időben. A kiscsoportok tagjait buzdítjuk arra, hogy a különböző online lehetőségeken keresztül „találkozzanak” egymással, hogy a kapcsolatok élők maradjanak, és a Krisztus-test, a gyülekezet egyik legfontosabb funkcióját megvalósíthassuk: „így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” (Első Korinthusi levél 12. rész 26. verse) Ebben a lelkületben imádkozzunk a nehéz helyzetben lévőkért, szenvedőkért, csüggedőkért.

Nagyon köszönjük, hogy a korábban megfogalmazott kérésünknek többen eleget tettek, és bankszámlánkon keresztül eljuttatták adományukat Egyházközségünkhöz. Minden ilyen adomány erősíti összetartozásunkat, közösségünket. Ezt a kérésünket továbbra is fenntartjuk. Azt kérjük, hogy aki megteheti, utalás formájában, vagy banki készpénzbefizetéssel, akinek ez nehézséget okoz, piros postai utalványon (Református Lelkészi Hivatal, 2890 – Tata, Kocsi u. 15. címre), a közlemény rovatba „perselypénz” – „egyházfenntartói járulék” – „ünnepi adomány” – „Isten dicsőségére adomány” – „Diakóniai Alap” szöveggel legyen szíves adományát eljuttatni hozzánk. Erre két számlaszámon keresztül is lehetőség van. 11600006-00000000-04348612 (Erste Bank), 11740047-20132675 (OTP). Köszönjük, hogyha ilyen formában is gondolnak gyülekezetünk életére.

Minden változás közben se felejtsük el a templomunk falán „kőbe vésve” szereplő igét: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. (Zsid. 13.8)

Áldás, békesség!

Szabó Előd lelkipásztor