Kovács Attila és Melinda idén először vett részt gyülekezeti táborunkban. Alább az ő beszámolójuk olvasható.

Gyülekezeti tábor – vajon milyen lesz? Többek között ez és még számtalan egyéb kérdés zakatolt a fejünkben, mikor jelentkeztünk az idei gyülekezeti táborra. Mivel viszonylag újak vagyunk a közösségben, még nagyobb izgalommal vártuk a tábort, hiszen sem a helyet, sem a jelenlévők nagy részét nem ismertük. Mégis úgy éreztük, Istennel való kapcsolatunk elmélyítéséhez a tábori részvétel sokat fog hozzátenni. Jól éreztük! Erről szeretnék most néhány személyes gondolatot megosztani. Először is néhány szót a helyszínről: Mátraházán csodás környezetben, árnyas fenyőfák között terül el a Dunamelléki Református Üdülőház, mely otthont adott a négy napos programnak. Ahogy a szállásra megérkeztünk, úgy járt át minket nemcsak a köztudottan friss mátrai levegő, hanem Isten csodálatos közelsége, alkotásának megható szépsége, ahogy a hegyről letekintve a táj elénk tárult. Éreztük a békességet, a nyugalmat, a teremtés csodáját. Az üdülőház kényelmes elhelyezést biztosított számunkra, jókat ettünk és aludtunk, köszönet érte a szállás dolgozóinak!

A tábor programja mindenki számára tartogatott érdekes és tartalmas eseményeket. A reggelt imaközösséggel indítottuk, mely során énekléssel, imádkozással hangolódtunk a napra. Délelőtt a hitben való elköteleződésről hallhattunk nagyon tartalmas előadásokat, melyeket aztán továbbvihettünk az ezt követő kiscsoportos beszélgetésekre. Ott feldolgozhattuk a korábban hallottakat. Nagy élmény volt megélni azt, ahogy őszintén megosztjuk egymással a gondolatainkat. Akik eddig talán csak a vasárnapi istentiszteleten találkoztak egymással, most egy közös térben, körben ülve igazán meghitt közelségbe kerülhettek, mely Isten kegyelmének köszönhetően igazi gyülekezetformáló hatással bírt. Nagyon jó volt megtapasztalni ezek alatt a csoportbeszélgetések alatt egymás elfogadását, a nyitottságot, a bizalmat. Ez az érzés egyébként jellemezte az egész együtt töltött időszakot a táborban. A négy nap alatt egyéni lelkigondozói beszélgetésre is sort keríthettünk, ha az előzetesen kifüggesztett táblázatban jelentkeztünk rá. Ezzel a lehetőséggel sokan éltünk, mint ahogy a bibliai alapokon nyugvó házzasságmegújító erdei sétát is sokan végigjártuk.

Amíg mi felnőttek növekedtünk és erősödtünk a hitben, hála Istennek és a kiváló szervezésnek, addig a gyermekek sem maradtak program és felügyelet nélkül. A jó időnek köszönhetően a délelőttöket az üdülőház játszóterén töltötték. Esőprogramot is biztosítottak számukra – kézműveskedésre , alkotásra és persze tízórai rágcsára is volt lehetőség a fedett előtérben. Délutánonként kirándulós-kimozdulós programjaink voltak, melyek a maguk lazább formájában ugyanúgy formálták és erősítették a gyülekezet kötelékét. Meglátogattuk közösen a helyi kalandparkot, ahol mindenki kedvére adhatott az adrenalinszintjének egy löketet, töltekezhetett a friss hegyi levegővel. Kicsik és nagyok egyaránt élvezték a hely kínálta lehetőségeket.  A közeli Kékes-tetőre is sokan elkirándultak, dacára a szemerkélő esőnek.

Az esti áhítaton aztán újra lecsendesíthettük lelkünket, hogy Istenre és az Ő ígéjére figyeljünk. Az ezt követő kötetlen beszélgetések is nagyon jó hangulatban teltek. Utolsó este imasétán vehettünk részt, mely számomra – és talán másoknak is – a tábor egyik legjobban várt eseménye volt. Nehéz szavakba önteni, mit él át az ember egy ilyen séta során. Oldalakon keresztül lehetne részletezni, de azt gondolom, nagyon egyéni élmény ez mindenkinek, így csak röviden összefoglalva: hatalmas lelki munka, nagyon nagy ívet leíró folyamat, felszabadító befejezés (melyre nagyjából hajnali 3-kor került sor). Hiszem, hogy a Szentlélek végig velünk volt a táborban, és végezte a munkát bennem, bennünk, a gyülekezetben.

A tábor méltó lezárásaként vasárnap reggel úrvacsorás Istentiszteleten vettünk részt, majd egy (két, három) jól sikerült csoportkép elkészülte után szállásunkat elhagyva hazafelé vettük az irányt.

A megérzésünk a táborral kapcsolatban helytállónak bizonyult: meghatározó volt Istennel való kapcsolatunk erősítésére, elmélyítésére. Úgy érezzük, ez a 4 nap egy mérföldkő volt a hitben való fejlődésünkben. Közösségformáló erejét is jelentősnek tartjuk, hiszen az egyébként gyorsan váltott két szó helyett itt elmélyült, hosszas beszélgetésekre volt lehetőség. Itt ugyanis volt rá idő – igazi minőségi idő, amiből sokunknak egyre kevesebb jut. Mint ahogy a figyelmességnek és az egymás felé fordulásnak is híján vagyunk. De a tábor alatt megtapasztalhattuk, milyen érzés, ha valóban együtt lehetünk, mint közösség – ahol Jézus Krisztus a középpont. Mi megéreztük, és mondhatjuk, hogy meghatározó élménnyé vált. Ezúton is szeretnénk megköszönni a szervezőknek a sok munkát, amivel egy igazán színvonalas és emlékezetes tábort raktak össze. Bízunk benne, hogy jövőre ismét találkozunk Mátraházán!

Kovács Attila és Melinda