Megjelent a Fodor András volt tatai esperes-lelkipásztornak emléket állító kötet. Bemutatójára december 20-án, vasárnap a 9 órás tóvárosi istentisztelet keretében kerül sor.

Fodor András Székesfehérváron nőtt fel és 1938-ban ott érettségizett az Állami Ybl Miklós Reálgimnáziumban. Szülei a Fejér megyei Kajászóról származtak, akik otthagyták falujukat, s ezzel a földművelést felváltották a városi életre, édesapja rendőr lett, de a rokonokhoz a Váli-völgybe mindig visszatértek. Nemcsak Kajászóra, hanem az attól nem messze levő Alcsútra is. A békés gyerekkor színtere volt még Bakonyszentkirály, ahol Szalóky Béla református lelkipásztor, Fodor András nagybátyja szolgált.

Fodor András életét meghatározó helyszín Pápa is: itt végezte a Teológiai Akadémiát, s talán még ennél is fontosabb az, hogy itt találkozott Gózon Katalinnal, későbbi feleségével, a hű társsal és segítővel. Fodor András 1945-ben vette át lelkészi oklevelét és ez év decemberében volt a házasságkötésük ideje is.

A Rákosi-éra magánéletében is a nagy megpróbáltatás ideje volt. Három gyermekük született ebben az időszakban (1947, 1951, 1955), és röviddel születésük után mindhármat eltemették. Ezt a traumát is át kellett élniük az egyházi élet drasztikus visszaszorítása mellett, de folytatták hittel az életet, és segítettek fáradhatatlanul másokat.

Lelkészi pályafutását 1943-ban kezdte meg Bakonyszentkirályon, ezt követően különböző szolgálati helyeket említhetünk, időbeli sorrend szerint: Tata, Bakonyszentkirály, Tata, Tárkány, Tatabánya, Környe-Oroszlány, Tatabánya, Tata.

Leghosszabb ideig Tatán tevékenykedett, s vált a tataiak hű lelkipásztorává 14 éven át Döbrössy Lajossal, majd 16 esztendőn át dr. Márkus Mihállyal közvetlen munkatársi kapcsolatban. 1978-tól 1990-ig a Tatai Református Egyházmegye esperese is volt, és 1993-ban 50 év szolgálat után vonult nyugdíjba.

Fodor András békére törekvő visszafogott egyéniség volt, aki odafigyelt híveire, együtt élt velük, tudta bajaikat, tanáccsal segítette őket problémáikban. Mindebben segítő társa volt felesége, Gózon Katalin. Mindketten hittel tekintettek a jövőre, és bölcs kompromisszumokat tudtak kötni.

Az emberek emlékezetében úgy maradt meg, mint kitűnő hittanoktató, felkészült prédikátor, az elesettek segítője, a családokat látogató ökumenikus gondolkodású pap. Az interjút adó személyeknek egyöntetű véleménye, hogy Fodor András esperesi kinevezése után egyáltalán nem változott meg. Őt nem szédítette meg, hogy hatalmat kapott, éppolyan alázattal végezte a szolgálatot, mint előtte. Úgy élt, ahogy a pályájának kezdetén, az akkor még leendő feleségétől kapott Bibliában az ajándékozó beírással kérte Tőle:

„Az élettől nyert öröm és megelégedés el ne vakítson. A sors csapásai, emberek gonoszsága el ne szomorítson, a sátán hitedet meg ne rendítse; ne feledd el: örömödben és bánatodban Isten mindig melletted áll.

Kató

Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját.”