„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

2015. augusztus 30 Írta: Szabó Elődné Melinda

Amikor felkérést kaptunk arra, hogy beszámolót írjunk a gyülekezeti hétvégéről, azonnal kerestünk és meginterjúvoltunk egy olyan házaspárt, akik már korábban is részt vettek több tatai gyülekezeti táborban. Név nélkül adjuk közre beszámolójukat.

Milyen várakozással indultatok a gyülekezeti hétvégére?

Férj: Mint gyakorlott táborozók már nagyon vártuk a következő gyülekezeti hétvégét. Szerettünk volna újra együtt lenni a gyülekezet tagjaival, új tagokkal megismerkedni, de leginkább feltöltekezni az igével, tovább mélyülni hitben.

Feleség: Egyetértek a férjemmel, de én már azt is nagyon vártam, hogy 4 napig más főzzön ránk. Így részt tudtam venni minden programon.

Milyen benyomásaitok voltak, amikor megérkeztetek Mátraházára?

Feleség: Szíves fogadtatásban részesültünk, a szobánk is elő volt készítve, látszott, itt figyelnek a vendégre. A szobákban tisztaság és rend fogadott, ennek kifejezetten örültem.

Férj: Érkezésünkkor máris megcsapott engem a közeledő ebéd illata, és tényleg az egész hétvégén finom magyar ételeket kaptunk, majdnem úgy főztek, mint a feleségem otthon.

 

Milyen programokra emlékeztek a hétvégi táborból?

Férj: Én leginkább a délelőtti előadásokra és az esti áhítatokra emlékszem.

Feleség: Én ezeken felül a délutáni kirándulásokra és családi játékra emlékszem leginkább.

Mi a véleményetek az előadásokról?

Férj: Az előadások alapvetően Péterről szóltak. Bennem Szabó Előd előadásai ragadtak meg legjobban, sokat tanultam Péterről.

Csütörtökön Péter életrajzával ismerkedtünk. Talán kicsit provokatív azt mondani, mégis, Péter olyan, mint bármelyikünk, hirtelen beszédű, gyorsan cselekvő, mélységeket megjáró, mindent kipróbáló, érdeklődő-kiváncsi, Isten útmutatására hallgató ember. Pétert hibái ellenére Jézus igazi ember halásszá teszi.

Péntek délelőtt két előadás hangzott el.

Az első címe az volt: „Mindent elhagyni Jézusért”.

Számomra ez a cím elsőre azt jelentette, mindenről le kell mondani, de az előadás végére tisztázódott, hogy “csak” a fölösleges dolgokról kell lemondani, pl. a saját “tervezésről”. Egyáltalán nem kell lemondani a boldogságról, örömről és békességről.

Feleség: Különösen a kiscsoportos beszélgetés tetszett, ahol személyesen feltettük magunknak a kérdést, mit kell elhagynunk Jézusért.

Férj: Előd második előadásának címe az volt: „Szeretettel és lélekkel”.

Arról a történetről volt szó, amikor Jézus háromszor megkérdezi Pétert, szeretsz-e?! Láthattuk, hogyan bánt Jézus azzal a Péterrel, aki előtte háromszor megtagadta őt. Felemelő volt, hogy Jézus nem foglalkozott Péter múltjával, csak a jövőjével és feladattal bízta meg: “…Legeltesd juhaimat”.

Feleség: Nagy élmény volt hallani a sok személyes bizonyságot a kiscsoportokban. Az őszinteség légköre volt jelen minden csoportban, annak ellenére, hogy a kérdések nagyon személyesek voltak, pl. milyen mélységek vannak a hitemben?, milyen sebeket okoztam másoknak?, hogyan éltem át Jézus felemelő erejét?

Én a szombati vendégelőadő, Dr. Kocsev Miklós előadásait is érdekesnek találtam. Az első előadás címe az volt: „Elfogadás, előítélet mentesség”. Tanulságos volt, hogyan viszonyulunk embertársainkhoz előítélettel, szinte tudat alatt, automatikusan. Akár olyanokkal szemben is, akiket egyáltalán nem ismerünk. Az előadás után jót beszélgettünk a témáról, saját előítéleteinkről másokkal szemben és fordítva.

Férj: A második előadás címe: „Hányszor bocsássak meg?” még nehezebb volt, különösen, mert itt sokan cipeljük személyes terheinket és átéljük a megbocsájtás nehézségeit, ugyanakkor az örömét is, amikor sikerül megbocsájtani és tovább lépni a fájdalomból.

Meséljetek kicsit a kirándulásokról.

Feleség: Az első kirándulás a Sás-tóhoz vezetett, gyönyörű természeti környezetben gyalogoltunk egészen egy kilátóig. Képzeld, Mandula, Lehel és még néhány felnőtt felmentek a kilátó legtetejére. Azt mondták, szédítő látvány volt, ami érthető is, végig csigalépcsőn kellett menniük.

Férj: A második nap Kékestetőre vitt az utunk, volt akit a busz, volt akit az autója és volt akit a saját lába. Mi az utóbbit választottuk. Igazi férfimunka volt, pláne, hogy a tervezett 3 km helyett végül 6 km-t kellett gyalogolni az erdőben. Biztos azért volt hosszabb az út, mert abban a hitben indultunk el, hogy a Kékestető csak 1010 m magasan van, de kiderült, mégis 1014 m. Ennek ellenére senki nem adta fel.

Feleség: Szerintem is nagy dolog volt teljesíteni a hosszú sétát, de hozzátenném, hogy sok nő és gyerek is megmászta a hegyet. Akkor most hogy volt ez férfimunka?!

Mi volt a véleményetek az esti áhítatokról?

Férj: Nagyon jól illeszkedtek a délelőtti előadásokhoz, az egyik szinte csak arról szólt: Szeretsz-e engem? Otthon, a családban, a munkahelyen, az utcán stb. Jézus azt szeretné, ha minden helyen, helyzetben őt szeretnénk, nemcsak a vasárnapi Istentiszteleten.

Feleség: Én most inkább az áhítatok utáni tábortüzet emelném ki. Nagyon családias volt, ahogyan kicsik és nagyok együtt ülték körbe a tábortüzet és énekeltek. Nemcsak keresztyén dalokat, hanem népdalokat is, és mert hamar besötétedett, sokat fejből.

Úgy tudjuk, volt meglepetés program is, beszámolnátok róla.

Feleség: Igen, az egyik este volt az imaséta, amely kb. 10 állomásból álló séta volt, de nem a szabadban, hanem az üdülő harmadik emeleti 2 helyiségében. Valóban volt lehetőség az elmélyülésre, végigjárni az állomásokat Jézussal. Minden állomáson annyi időt töltöttünk, amennyire ott egyénileg szükségünk volt. Ugyan ez nem egy kötelező program volt, de úgy láttuk, minden felnőtt és sok gyerek is részt vett rajta.

Férj: Nekem is nagyon tetszett az imaséta, a legtöbb időt az első állomáson töltöttem, amely a ráhangolódásé volt, két székkel, elképzelve, hogy az egyikben Jézus ül, a másikban én.

Ki vigyázott a gyerekeitekre?

Férj: Nem tudom, alig láttam őket, de étkezésnél mindig vidámak voltak, szerintem jól érezték magukat.

Feleség: Jól megszerkesztett gyermekfoglalkozások voltak a gyerekeknek, sok szabadtéri játékkal. Volt is étvágyuk a gyerekeknek, biztos a friss levegőtől.

Mi tetszett legjobban?

Férj: Nekem a reggeli imaközösség, amely sok embert megszólított. Hálaadás, kérés, közbenjárás és Isten dicsőítése voltak az alaptémák. Érződött Isten jelenléte és az ima ereje. Ezt az imaközösséget jó lenne tovább folytatni a tábor után is, így lehet erősíteni a gyülekezeti közösséget.

Feleség: Együtt lenni a gyülekezet többi tagjával, beszélgetni azokkal, akiket vasárnaponként látunk a templomban, de nem ismerjük annyira. A közös élmények erősítik a kapcsolatainkat. Ettől úgy érzem, sokkal inkább része lettem a közösségnek.

Eljöttök a táborba jövőre is?

Férj és feleség: Természetesen igen. Tudjuk, hogy jövőre is Mátraházán lesz, ami garancia a fizikai keretekre. Már csak meg kell tölteni témákkal és gyülekezeti tagokkal. Reméljük sokakkal fogunk találkozni.

Gábriel Tamás

 

Share

Továbbiak

 

Kapcsolat

526b72712c6b67697b7a6b4179806f264e6f7c677a67724026383e3f36265a677a673226517569796f267b7a696726373b344268782635445a6b726b6c757440262e393a2f26393e36333c373c4268782635444b73676f7240264267266e786b6c432873676f727a75406e6f7c677a677246786b6c7a677a67346e7b28446e6f7c677a677246786b6c7a677a67346e7b423567444235764413104276445a6b737672757340265a677a673226517569796f267b7a696726373b344268782635445a2c7567697b7a6b417c2c6767697b7a6b417875796f266f73676e2c6767697b7a6b418040265a677a673226597573756d7f6f26482c6b67697b7a6b417267267b7a6967263b344235764413104276444780266b6d7f6e2c6767697b7a6b4180712c757b73724180792c6b67697b7a6b416d266867747179802c6767697b7a6b4173726779802c6767697b7a6b4173676f404268782635445a677a676f26586b6c7578732c6767697b7a6b417a7b79264b6d7f6e2c6767697b7a6b4180712c757b73724180792c6b67697b7a6b416d42687826354437373c363636363c33363636363636363633363a393a3e3c3738262e4b78797a6b26486774712f42687826354437373d3a36363a3d3338363739383c3d3b262e555a562f qbM5HCfa0P32XOfSON9q4wca9AtCAIy0 caesar This page part is protected against spam bots and web crawlers. In order to be displayed you need to enable Javascript in your browser, and then reload the page.